(Prashant Iyengar: Organology and Sensology in Yogashastra, Szervtan és érzékeléstan a jóga tudományában, Ramamani Iyengar Memorial Yoga Institute & Yog – Mumbai, 2011, 76.-80. o.)
A savasana[1] mindegyik szerv, rész és dhatu[2] számára biztosítja személyes és magánéletét. Visszatérnek a kriyák ügyleteiből és visszatérnek hálószobáikba, hogy magánéletükben megpihenjenek. Ebben az asanában minden szervet, érzékszervet és tudatot a hálószobába küldünk. A hétköznapi ember szervei számára ez lehetetlen, mert nem érinti meg őket a családi élet szele, állandóan a társadalmi életben sürögnek-forognak, görcsölnek.
Mi történik azzal a doktorral, aki a kórházban az év 365 napjának mind a 24 órájában a betegeihez van kötve? Hevesen vágyakozik a magánéletre, és megőrül személyes szférája nélkül. A hétköznapi ember szerveinek bele kell vonódniuk a kriyákba[3], megbetegszenek és szabadságért kiáltanak, és ha nem kapnak pihenést, megbomlik egyensúlyuk és abbahagyják munkájukat. Csak egy bizonyos idő múlván térnek vissza normális működésükhöz. A jóga gyakorlásban végrehajtott asanák, pranayama, dhyana, bandhák, mudrák és japa[4] azonban gondoskodik a szervek színes és gazdag életéről. A jóga tudománya elmélyülten tanulmányozza a szervek társadalmi, családi és magánéletének természetét, valamint szempontjait. A jógában alkalmazott dhyana olyan mint a motorikus és érzékszervek próbaköve, olyan mint a Ganga szent vize vagy mint e szervek számára Síva-Parvati[5] darshanja[6]. Olyan mint a szerető és a szeretett egyesülése. Isten itt a szerető vagy a szeretett. Persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül itt az érzések és az érzelmek szintjét.
Vizsgáljuk meg a „gyomrot” mint szervet, amely az emésztőrendszerhez tartozik. Az uddiyana bandhában[7] testvérei – a lép, a máj és a vékonybél – egyesülnek és családi szeretetben gazdagodnak. A bandha hatással van az agy, mellkas, torok, gerincoszlop, területére, valamint a légzésre és a tudatra. Ennek a „társadalomnak” kapcsolata van a pranával, az öt pranával[8] és az érzelmekkel. Az uddiyana bandha egyfajta társasági életet teremt számukra. Így nem foglalja le a jóga gyakorlása a szervek különböző életformáit, hanem megpihennek és nyugalmi helyzetbe kerülnek. A nyugalmi helyzet nagyon fontos az egészség szempontjából. Egy asanában, például a trikonasanában[9] az együttesség érzése itatja át a hét dhatut, mint a kézzelfogható szerveket, a bőrt, a húst, a vért, a csontokat, a zsírt, a csontvelőt, az ízületeket, a porcokat, az izmokat, a sejteket, az öt pranát és a különböző szervrendszerekben keringő öt alárendelt pranát, a tudatot, a szívet. Ez a társadalmi életük.
Megjegyeztük, hogy a jóga gyakorlása ezeknek a szerveknek sokkal többet ad funkcionális életüknél. Nem mechanikusan mozognak mint a buta állatok. Különböző képességeket fejlesztenek ki az egészségükhöz felkínált nyugalomban. Az embernek is szüksége van a magánéletre. Ha most megint a savasanára fordítjuk figyelmünket, megláthatjuk elképesztő szerepét. Benne mint egy elvonulásban, minden mirigy, dhatu és szerv visszakapja igazi magánéletét. A savasana nem személyként értett lényünknek szól, hanem a mirigyeknek, dhatuknak, pranáknak és szerveknek, mert a savasana egyfajta fölfokozott pratyahara[10]. A savasana nem is működik a pratyahara nélkül, következésképp a szervek visszavonulnak működésüktől és nyugalmi állapotba kerülnek.
Az érzékszervek – szem, fül, orr és nyelv – működésformája a látás, hallás, szaglás, ízlelés. A nyelvet az angol érzékelőnek/értelmet kifejezőnek (sense) nevezi. Az biztos, hogy érzékszerv. A szólásmondás szerint: „A nyelv ízlelésre és beszédre való, tehát van értelme (sense), bár alkalmanként értelmetlen.” Inkább nonszensz, ha meggondoljuk, milyen gyakran vagyunk diszkrétek és ostobák. A nyelv tulajdonképp lehet kés, fegyver, nagy hazudozó, balek és csaló; csak ritkán bölcs, szent, józan. Habár érzékelő és értelmet fejez ki, gyakrabban követ el ízetlen értelmetlenséget. Gyakran megőrül, különösen az étkezőasztalnál. Az imént említettük, hogy savasanában a szervek visszavonulnak működésüktől, szinte halottá válnak benne. De először is meg kell értenünk működésformájukat azért, hogy lássuk a savasana rájuk gyakorolt hatását. Gondolkodjunk el részleteiben ezekről a működésformákról.
[1] Hullapóz.
[2] A test meghatározó, illetve lényegi összetevője.
[3] Cselekvés, gyakorlás.
[4] Sorrendben: speciális testhelyzet, légzőgyakorlat, meditáció, testüregben képzett zár, speciális kéztartás, mágikus szótagok ismételgetése (mantra).
[5] Síva a hindu szentháromság harmadik alakja, az isten pusztító aspektusa. Parvati Síva felesége vagy a bal oldala.
[6] Tudás, szemléletmód.
[7] A hasüregben képzett zár.
[8] Prana: légzés vagy energia. Ötféle prana van: 1. prana: a mellkasban mozgó, de az egész testet átható energia, a ki- és belégzés; 2. apana: az alhasban mozgó energia, a kiválasztásért felelős; vyana: a légzésből és a táplálékból nyert energiát elosztja az egész testben; udana: a mellkas tetején, a nyakban található és fölfelé mozgó energia, a lelket a fej felé emeli; samana: hasban székelő energia, az emésztést biztosítja.
[9] Háromszögpóz.
[10] Az érzékek visszavonása, befelé fordítása.
Fordította: Drimál István, Okleveles Iyengar Jóga oktató