guruji„Nem felejtem el a tavaly júliusi Guru Purnima ünnepet, amikor az ünnep végén Guruji elé járulhattunk és megköszönhettük neki, hogy gyakorolhatjuk és taníthatjuk az Ő módszerét. A mosolyát soha nem lehet elfelejteni. Mi sírtunk utána, mert olyan mélyen megérintett.” Mariann és Ildikó

„Szeretnénk pár mondatot és egy kis ajándékot átadni Gurujinak, menjetek most le a könyvtárba, de ne mondj túl sok mindent- mondja a titkár. Te jó ég, levert a víz és pulzusom az egekbe még a sejtjeim is remegnek. Lemegyek a lépcsőn és kérek tőle (Guruji) 1 percet, intek Móninak, Lacinak, Marcsinak, hogy jöjjenek. Mindannyian fejet hajtunk előtte. We arrived from Hungary. We brought in our heart the deep love, respect, entusiasm toward our Guru and Iyengar yoga-from hungarian practisioners. Magyarországról érkeztünk. Szívünkben hoztuk a mély szeretetet, tiszteletet és lelkesedést a magyar jóga gyakorlók részéről., gurunk és az Iyengar yoga iránt. Ennyit bírtam mondani, miközben mindenem remegett és a sírógörcs kerülgetett. Meghatódott, csillogtak a szemei, mosolygott: God bless you-Isten áldjon. Csupa szeretet, béke és öröm áradt belőle, nyugalom vette körül. Egy kis csípős paprikát hoztunk neki, amit még a reptéren vásároltunk magyaros mintás vágódeszkával és kis fakanállal. Megígérte, hogy majd csinálhatunk egy közös fotót vele. Ennyi volt a mai napra, de mindannyiunkra mély hatást gyakorolt ez a pár perc is.”Sárig Hajni

„Én nem vagyok olyan hűha típus, aki hasra esik bármi vagy bárki előtt is, így kíváncsian vártam, hogy milyen lesz A Gurut élőben látni, tanítását megtapasztalni. Ahogy belépett a terembe, ahol kb. 800 lelkes gyakorló várta, kétséget kizáróan rájöttem, milyen az, amikor valakit Gurujinak hívnak tanítványai. Az az elképesztő energia, fény és szeretet, adni akarás, ami vele együtt belépett a csarnokba, mindig velem marad. Az a taps és öröm, ami mindannyiunkat átjárt, semmihez sem hasonlítható, csak olyan eseményhez, ahol valami igazán magasztos történik. Felemelő volt a program, három nap Iyengar tanításával, két nap pedig teremről teremre járt, hogy a szemináriumokon is adjon minél többet, fáradhatatlanul. Akkor volt 86 éves.
Aztán Púnéban találkoztunk többször, főleg a hazai szövetség létrehozása végett, nagy örömmel töltötte el, hogy kis hazánkban összetartó közösség révén formálisan is létrehoztuk magunkat, azt mondta, igen, tudom, hogy a magyarok nagyon dolgos emberek, nagyon örülök. Levélben tájékoztattuk az itthoni vizsgákról, legutóbb pedig, most júniusban egy foldert készítettünk neki az 1. Országos Iyengar Jóga Napról, képekkel, adatokkal és az Iyengar metódus magyarországi történetével.
Ahogy emlékszem rövid beszélgetéseinkre, lenyűgözött az a gyermeki érdeklődése, amivel felénk fordult, a szeme sarkában a huncut mosollyal, az az 1-2 vicces szófordulat, ami után egy pillanat alatt változott át tudását átadni akaró tanárrá, akiben szüntelen él a megértetni akarás. Felejthetetlen az az átható szempár, ami szembe néz veled, átlát rajtad és amitől hirtelen minden maszkod lehull, aki tényleg lát, szőröstül-bőröstül, testestül-lelkestül.
És még két rövid történet, ami miatt hiszem, hogy velünk marad. Otthon készültünk fotók készítésével Kevinnel, de mire odakerült a sor, addigra nagyon fáradt lettem és vonszoltam magam pózról-pózra, mígnem egyszer kifakadtam, hogy én ezt nem bírom tovább. Abban a pillanatban leesett Guruji portréképe a falról. 8 éve lakunk a lakásban, a kép ugyanazon a szögön lóg és sosem esett még le, sem előtte, sem utána.
Pár éve pedig egy szövetségi személyes zűr alkalmával megjelent álmomban, ahogy egy medencéből lépett ki a partra egy hatalmas mellkasnyitással, mint egy oroszlán, aztán a parton megrázta magát, mint egy oroszlán, hogy a bundájában ne maradjon víz. Lerázni, továbblépni.” Répássy Erika

„The yellow t-shirt
In Pune, because visitors rotate by hundreds every month, it is impossible for teachers to learn the students’ names. So we are often called by our t-shirts: “Green t-shirt, strech your legs more! Red t-shirt, lift your arms higher!” Everything you do, can always be done better.
Because Guruji was usually in his practice corner during women’s class, people were shy and slow to occupy the mats around him. If your were wearing a bright shirt, like I did that day a year ago – a yellow one with Guruji doing Padangustha Dhanurasana on it – your were more likely to be spotted by the assistants looking for people to be sent on those mats: ”Yellow t- shirt! Over there! Quickly! Quicky!”
That’s how I ended up doing Chatus Padasana practically at the feet of Guruji. He wanted us to bring our knees towards our chests in the pose. So there i was, trying to do what he asked giving it all I had, when suddenly I heard his disappointed lion roar: ”The yellow t-shirt is not doing it!” He even repeated it: ”The yellow t-shirt is not doing it!”
This was my one and only personal instruction from Guruji – his only judgement of my practice. You might think, well, nothing to be proud of there 🙂 True, it could have left me frustrated – but instead, it left me inspired. It will stay with me as a reminder to internalize his ‘divine dissatisfaction’ concept: never settle within your limits. Measure yourself bravely up against someone greater than you. Measure yourself with the expectations of BKS Iyengar. Measure yourself with the universe. See where this takes you.”Reka Forrai