“Mivel a fájdalom szükségszerű, az ászana egy laboratórium, ahol felfedezzük, hogy hogyan tudjuk tolerálni az elkerülhetetlen fájdalmat és hogyan tudjuk átalakítani az elkerülhetőt.” – B.K.S. Iyengar
Az Iyengar jóga tanárok néha meg fogják kérdezni tőled: “jó fájdalmat vagy rossz fájdalmat érzel?” Furcsa kérdésnek tűnik, elvégre a fájdalom az fájdalom. Mi értelme van osztályozni?
Az Iyengar jóga gyakorlásunkban a “jó” fájdalom inkább egy folyamatot, működést jelent, mint statikus tapasztalást. Amikor a tanár felteszi a kérdést, azt akarja, hogy azonosítsuk azt ami történik, nem pedig azt akarja tudni, hogy milyen érzés, ami történik. Lényegében a tanár kérdése a következő: “Ez olyan fájdalom, ami segít a haladásodban, vagy olyan fájdalom, ami az erőltetést, a tudatosság nélküli gyakorlást jelzi?” Ezek megfontolandó kérdések, és ugyan egyértelmű válasz nincs rájuk, de már a rajtuk gondolkodás is segít jobban megérteni a testünket és az üzeneteket, amiket közvetít felénk. Ennek szellemében néhány gondolat a “jó” és “rossz” fájdalomról:
A “jó” fájdalom átváltoztat. Elvisz az egyik pontból a másikba. Puhítani tudja az agyat és megszólítható, feloldható légzéssel. A munkához tartozik, amit a jógában végzünk: megismerjük a határainkat és megtanulunk elengedni.
A “rossz” fájdalom megszakításhoz, szükségszerű pihenőhöz vezet. Nem oldható fel légzéssel, vigasztalan, idegen, szokatlan. A testünk azt kiáltja, hogy nem tartozik hozzá. Ez a fájdalom elgyengít, üt, éles, folytonos. Nem lehet kikerülni. Vég nélküli. Egy kis időre sem szűnik.
A “jó” fájdalom energiát fejleszt és elősegíti az éleslátást. Természetes a maga ijesztőségében, hétköznapiságában. A jó fájdalom legyőzhető – nem elkerülhető, legalábbis nem teljesen. Ekkor – ahogy Guruji mondta – lehetővé válik “kényelmet találni a kényelmetlenségben”. A “jó” fájdalom olyan, mint egy tanító, egy lehetőség. Tolerálható, uralom és irányítás kérdésévé válik. Egyik vagy másik formájában, különböző mértékben minden ászanában jelen van.
“A jó fájdalom megbízható, konzisztens és szükséges. A jóga megtanít minket meggyógyítani azt, amit nem lehet elviselni, és elviselni azt, amit nem lehet meggyógyítani.” – B.K.S. Iyengar
A “rossz” fájdalom a hatalmába kerít. Mögéd settenkedik és ellopja a tudatosságodat és a lélegzetedet is. Csak a fájdalomra tudsz figyelni, nincs lehetőséged, uralkodik fölötted és felemészt. A “rossz” fájdalom kétségbeejt és felingerel: kimeríti az energiádat és kiéget.
Ismételjük meg: a “jó” fájdalom szükséges. Bánt, de jó bántva lenni ilyen módon, mert éltet. Fejlődés, érettség, kiválóság: ezek nem jönnek létre fájdalom nélkül. A fájdalom olyan, mint a legelő, a folyó és a mocsár a klasszikus gyerekdalban: nem tudod kikerülni, nem tudsz elmenni alatta vagy fölötte. Keresztül kell menned rajta.
“Nem szabad elszaladnunk a fájdalom elől, hanem keresztül kell mennünk rajta. Ez az állhatatosság és a kegyelemállapotban való megmaradás kiművelése, ami a jóga spirituális attitűdje, és az élet spirituális attitűdje is.” – B.K.S. Iyengar
Fordította: Lövey Bálint
Az eredeti szöveg