Ez a fura nevű ember a világ egyik legismertebb Iyengar jóga oktatója, a világ egyik legmagasabb szintű oklevelével rendelkezik, egyike azon nagyon keveseknek, akik rengeteg időt töltöttek BKS Iyengarral és ő szinte az egyetlen, aki egy mérhetetlenül őszinte kapcsolatot ápolt a mesterrel – a végtelen tisztelet mellett adott esetben vitákkal fűszerezve. Én személy szerint közel 9 éve ismerem, amikor részt vettem egyik berlini műhelyén, Kevinnel 35 éve ismerik egymást. Görög származású, ezért aztán igen temperamentumos, szókimondó és végtelenül őszinte. Talán ezért is szeretem jelenlétét. Ahogy önmagát jellemezte, egy igazi introvertált személyiség, bár ez tanításából egyáltalán nem tűnik ki, hangja és akarata pillanatok alatt betölti a termet és magával ragadja a résztvevőt.
A tanulás egyrészről személyes dolog: a tárgy adott és azt egy valaki keretbe foglalja, átadja – részint mindegy, hogy ki. Másrészről személyesúgy is, hogy egy ilyen műhely során pont az a kíváncsi érdeklődés kap szikrára, ami továbbvisz a nehézségeken, ami nap mint nap a felfedezések jógamatracára hívja a gyakorlót. Egy ilyen hétvége az, ami égve tartja aztán a lángot, amivel a tanár akarata, mely kiegészíti, továbblendíti a miénket, egy kicsit beépül és sajáttá válik.
Ez egy ilyen hétvége volt. Manouso immáron ötödször jött el hozzánk, ami talán természetesnek tűnhet, de tudván, hogy „táncrendje” jó előre tele van, mégis óriási dolog, hogy egy ilyen kis országba rendszeresen visszatér. Minden alkalommal bölcsebb, mélyebb a tanítása, minden alkalommal olyan mezsgyére kerít, ahol érzed a lelked mélységét és mindazt a sallangot, ami körülveszi, aminek lebontására szántad magad, amikor elkezdtél jógázni. Sőt, az ászanákon és a pránájámán túl a mostani Q&A volt talán az egyik legmeg- és áthatóbb. A jóga eredményezte egyedüllétről és a magány kettősségéről beszélgettünk, az öregedésről és a halálról, az elme szűni nem akaró „exkúza” kereséséről. Azt mondta, hogy ha bárki kérdezi, mit eredményezett számára a jóga, a válasz: a saját maga iránt érzett felelősség. Emlékszem, egy korábbi műhelyén is szó volt arról, hogy ha elmondod valakinek, hogy a jóga gyakorlása egyedül csak rajta múlik, nem leszel nagyon népszerű. Szavait áthatotta az őszinte megmutatkozás, a sebezhetőség, a nehézségekről való kendőzetlen kommunikáció és sajátságos humora.
Én még mindig hatása alatt vagyok. Gyakorlom mindazokat, amikkel a hétvégén foglalkoztunk, próbálom adaptálni más ászana csoportokhoz, pránájámához és közben azon munkálkodom, hogy legyen még itthon Manouso műhely…
Répássy Erika
2017. augusztus 18-20. Budapest