Soksz
or hallom, hogy „még te is szoktál tanulni”? Mi van még, amit nem tudsz?”. Rengeteg dolog. Rengeteg olyan, amiről tudom, hogy van, de még nem alakult át tudássá és rengeteg dolog van, amiről esetleg fogalmam sincs. Ez olyan, mint elindulni, felfedezni. Van olyan, hogy sejted az irányt és van, amikor meglepetésszerűen belebotlasz valamibe. A jóga pontosan így működik. Egyik részéről sejted, hogy van és merre van a tovább és sokszor véletlenszerűen döbbensz rá valamire, lehet, hogy egy szó, egy kép hatására alakul ki valami megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, ami aztán továbblendít az esetleges nehézségeiden, új értelmet nyer minden eddigi.
Bécsben jártunk és nagyon szerettük. Nem csak Bécset, ahol személy szerint 12 éve nem jártam, hanem az embereket és nem utolsó sorban a soron következő éves német Iyengar jóga rendezvényt is. Mire jó egy rendezvény, ahol 300 résztvevő gurítja ki a matracát? Gondolj csak bele, milyen erőteljes az, amikor egy ember énekel vagy egy egész kórus. A rendezvény ünnepi mivolta „ünnepi csomagolásba” rejti az elmét is. Izgalmas és szívmelengető sokan összegyűlni egy jó ügy kapcsán, találkozni a rég nem látott ír, cseh, német, amerikai, szlovén, horvát és osztrák barátokkal, megismerkedni bolgárokkal, akiket nyáron vizsgáztatok majd, látni, hogy hogyan is készül egy ekkora rendezvény a szomszédban és elhatározni, hogy közösen is csináljunk egyet itt, Közép-Európában, ahol az Iyengar metódus még gyerekcipőben jár, viszont friss és dinamikusan fejlődik.
És hát Birjoo Mehta tanítása…immáron ötödször, ha jól számolom. Anno Írországban volt lehetőségem nála tanulni és már akkor is előbukkant mérhetetlen intelligenciája, életszerű, olykor egészen meglepő hasonlatai és az a mélység, ahova oly könnyed módon és magával ragadó gyorsasággal juttatja el a tanítványokat. Már 4 évvel ezelőtt is beszélt a dharmáról, arról az erőről, ami felemel, ha elestél, ami újradefiniálja a küldetésed, a feladatod, az utad, ami fenntartja az ökoszisztémát. Ezt kapcsolta BKS IYENGAR munkájához, az egyvonalúság, a középvonal fontosságához, ami eljuttat a semlegesség felé, a lelkiismerethez. Dolgoztunk azon, hogy olyan koncentrációt hozzunk létre, ami egyszer csak „fekete lyukként” meditációhoz vezet, amikor az egész megtestesülés integrált egységgé olvad és a megfigyelő lép előtérbe, a megfigyelt tárgy (test) pedig eltűnik. „Meditáció akció közben” – ahogy Guruji nevezte az ászana gyakorlás igazi lényegét. Másnap pedig jött egy igazán „szaftos” megközelítés – hogyan dolgozzunk a belső szervi testtel a vájukon keresztül? Milyen szerepet játszanak ezek a „szelek”, energiaáramlások a testben? Hogyan kötődik ez a fajta munka az „erőfeszítés-mentes erőfeszítés” kialakulásához? Hogyan tűnik el a pózban a test és alakul ki egy semmihez sem hasonlítható csendesség? És akkor teljes értelmet nyer az évek során elsajátított technika, az apró részletek fontossága, amit csak kitartó és rendszeres gyakorlás alapján lehet elsajátítani.
A jóga nem egy „leugrom a boltba” típusú szabadidős foglalkozás, bár nyilván így indul. Ahhoz, hogy megtapasztald a sokkal mélyebb rétegeket, az egész esszenciáját, ahhoz sok-sok év kemény munkája szükséges. Egy igazi befektetés, ami egészen bizonyosan megtérül, bár minél többet tanulod, annál jobban magába szippant. Hát ezért járok még mindig rendszeresen továbbképzésekre és remélem, Te is, kedves olvasó, legalább eljutsz ma a következő jógaórádra, hogy hozzáértő kezek segítségével juss előrébb az utadon 
Répássy Erika, Bécs 2018.05.19-21.