III. A JÓGA MA
Értékelik-e kellőképpen a nyugatiak a jóga csodálatos örökségét?
Desikachar: Szerintem vannak veszteségek, de nagyon megihlet a nyugatiak odaadása, és néhányuk gondoskodása és áhitata. Ez bizakodással tölt el, annak ellenére, hogy tudom, hogy a jóga egy üzletté, pénzzé vált, stb. De Indiában is ez történik. Ezzel együtt, van ott néhány igazi tanító. És nekem, indiainak a Nyugat egy olyan példakép, amiben nagyon hiszek. Nyugati szelek fújnak errefele, és én örülök ennek, hiszen néhányan a legcsodálatosabb emberek közül akiket ismerek nyugatiak. És remélem, hogy a jóga mesterei, legyenek keletiek vagy nyugatiak, és tanítsák a jóga bármely formáját is, képesek lesznek átalakítani a jógát. Ne csak Indiában történjen ez. De hát a jóga szelleme önmagáért beszél. Láthatjuk például a gyógyítás terén. Fantasztikus és igen jelentős, hogy az emberek egyre nyitottabbak a jóga gyógyító hatásaira. Manapság még orvosok is ellátogatnak a központunkba. De a jóga egy kapcsolat is, nem pedig egy tömeg-megmozdulás. Egy-az-egyhez kapcsolat emberek között, nem pedig kereskedelem. Nyugaton pedig nagy általánosítások vannak, és információátadásból áll a tanítás, és sajnos kevés a személyes kontaktus. Pedig a tanítványoknak meg kell ismeri a személyes kapcsolatok értékét.
Iyengar: Érdekes megfigyelni, hogy amikor először jöttem nyugatra 1960-ban, mennyire nem mutattak a jóga iránt sem tiszteletet, sem érdeklődést. Aztán pedig fokozatosan, ahogy elkezdtem bemutatókat tartani, nőtt az érdeklődés. Több mint tízezer háromórás bemutatót tartottam – kérdezzen csak meg bárkit! Ez a fajta direkt bemutatás, amit én fejlesztettem ki, felébresztette az érdeklődést az emberekben. Ez egyáltalán nem volt spirituális – nem beszéltem arról, hogy milyen jótékony hatások érhetők el ha ezt és ezt csinálod – hanem ezek a direkt bemutatók vonzották oda az embereket. És most, ötven év jóga a nyugaton elindította a jóga fejlődését és növekedését. De a tömegekhez én vittem el. Sosem tartottam titokban. Persze, tanítottam híres embereket is, mint Yehudi Menuhin és Krishnamurti, de azáltal, hogy őket tanítottam, rájöttem, hogy a jógára mindenkinek szüksége van, bárhonnan is jöttek. Emberi tulajdonságok a közönséges halandókban is vannak, és nem kell ahhoz filozófusnak vagy különlegesnek lenned, hogy ezeket a rejtett emberi képességeidet a felszínre hozd. Elvittem tehát a jógát az emberekhez, és most a magok, amiket elvetettem, kikeltek. A jóga él. És valószínűleg századokon át élni fog. De nem gondolom, hogy a jóga az én tulajdonom. Ez olyasvalami, ami továbbél mindenkiben. Persze, volt sok maharisi és nagy ember a múltban, de a mai jóga az, ami nekünk van, és ez az ami bennünk él.
Patthabi Jois: A jóga nagyon jó, ha jó módszerrel tanítják. Sajnos, sok nyugatit inkább a pénzkeresés érdekel, mint a helyes módszer tanítása. Nem tudom, ez mennyire lesz jó az embereknek. Ha már csak üzletté válik a jóga, semmi haszna nem lesz. Vannak tanfolyamok, ahol az emberek tizenöt nap, sőt egy hét alatt is tanárokká válhatnak (nevet). Nem tudom, jó-e ez a jógának.
Mivel járult hozzá a nyugati világ a jóga fejlődéséhez?
Desikachar: Nagyon hálás vagyok a nyugatnak. Ők emlékeztetnek minket indiaiakat arra, hogy milyen csodás örökségünk van.
Iyengar: Minden olyan nyugati jógatanár, aki őszintén tanít, és egy erre alkalmas gyakorló megfelelően felkészítette, hozzátesz valami jót a jóga világához.
Patthabi Jois: Senki nem tud hozzátenni semmit a jógához, inkább a jóga tesz hozzá valamit mindenkihez.
Hogyan különbözik a nyugati mentalitás az indiaitól?
Desikachar: A nyugatiakban nekem a mindent megkérdőjelező elméjük tetszik. Indiában az emberek sohasem kérdezik miért is kell ezt vagy azt tenniük, a vakhit vezérli őket. Semmit sem kérdőjeleznek meg: „miért mondod ezt nekem? Miért kellene ezt tegyem?” ilyeneket sohasem kérdeznek. Én apámtól szoktam ilyeneket kérdezni, és ez nagyon boldoggá tette. Nagyon fontos kérdezni, ez az útja annak, hogy magadtól találd meg a válaszokat. Persze, ehhez kell az őszinteség és a szeretet is. Most már bátrabbak a fiatalok a kérdezésben, de régebb ez tabu volt. Az emberek úgy használják a guruji kifejezést, mint egy magasztaló jelmondatot. De én azt hiszem a hamis színlelés megöli ezt a kifejezést.
Iyengar: Mentálisan van néhány különbség az indiaik és a nyugatiak között. A nyugatiak intellektuálisan próbálják megoldani az érzelmi problémáikat, pedig az érzelmi problémákat érzelmileg kell megoldani, nem logikával. A nyugatiak kifejlesztették a saját logikájukat, az indiaiak pedig a saját érvelésüket. Mikor ez a logika és ez az érvelés találkozik, akkor indul növekedésnek az emberiség. Nyugaton a növekedés függőleges, míg Indiában vízszintes, de amikor a függőleges és a vízszintes intelligencia képes együtt dolgozni, akkor hiszek az emberi fejlődés teljes potenciáljában.
Pattabhi Jois: Az indiaiak megszokták, hogy a hagyományt kell követni, hinni kell a rendszerben és a móksa-ban, a felszabadulásban. De a nyugatiak számára a móksa nem fontos. Általában az egészségük miatt jógáznak, ami rendben van. De ha igazán meg akarja valaki érteni India örökségét, az ősi tradíciókat is meg kell értenie, hiszen ezekből nőtt ki a mi szellemi hagyományunk. Néhány nyugati átsiklik efölött, és fogalmuk sincs mik a jóga gyökerei.
Fennáll-e az a veszély, hogy a jóga hagyománya felhígul?
Desikachar: Máris hígul. Az apám nyolc és fél évig tanult Ramamohan Brahmacaritól. Odaadóan tanult és szorosan együtt dolgozott a tanítójával nap mint nap. Meglátogattam Muktinathot Nepálban, az emberek ott is hatalmas áldozatokat hoznak, kora hajnalban kelnek a rettenetes hidegben. Egy átlagos embernek persze nehéz korán kelni, hogy odaadóan a jógának szentelje magát, de minden az elköteleződésen és az elme szándékain múlik. A fizikai résznél nem ér véget a jóga. A fizikai rész csak a jóga egy része. A jógát nem a pózok végrehajtásán keresztül kell megtanulni. Ha csak a pózokat hajtod végre, felhígítod a jógát, de ha a az érdeklődésed szellemi, akkor nem.
Iyengar: Természetesen fennáll a felhígulás veszélye. De egy téma felhígítása csak annak a témának a halálát jelenti, nem pedig az emberiségét. Ez egy nagyon fontos megkülönböztetés. Ha meghal egy művészet, mi haszna annak az emberiség számára? A jóga az emberiség által él. Amíg lesznek lelkes keresők, addig a jóga is élni fog, ebben biztos vagyok.
Patthabi Jois: Igen, amennyiben az emberek nem értékelik és gondozzál ezeket a csodálatos tanításokat amelyek ránk maradtak.
Vannak akik megkülönböztetik a fizikai, mentális és spirituális jógát. Van-e különbség?
Desikachar: A jóga egy kapcsolat. Nem arról van szó, hogy a test nem fontos , igenis nagyon fontos, hiszen ez a templom. De a testi átalakulás nem mehet végbe, ha nem jó a kapcsolat az elmével. Bármi is történik a testben, az kihat az elmére, és bármi is történik az elmében, kihat a testre. És ami az érzelmi testben történik, az is kihat az elmére. De a jóga lényegét gyakran nem a testen keresztül tanítják. Ami a leglényegesebb, és amit tanítani kellene, az a jóga szellemisége, és ez az, amit az emberek nem értenek.
Iyengar: Hadd utaljak itt a könyveimre meg a cd-kre. Az ászanák nem a fizikai fittség fenntartására vannak, hanem az elemek, az energia meghódítására. Hogyan egyenlítsük ki az energiákat a testben, hogyan ellenőrizzük az öt elemet, hogyan egyensúlyozzuk ki az elme különböző aspektusait annélkül, hogy összekevernénk őket, hogyan érzékelhetőek a gúnák (tulajdonságok) közötti különbségek, hogyan tapasztalható meg az ami mögöttük működik az ember világában – ezekre vannak az ászanák. A folyamat lassú és nehéz, de az állandó kutatás elősegíti a tudatosság növekedését.
Patthabi Jois: A jóga egy. Isten egy. A jóga szambandhát jelent, ami ‘atma manah samyogah’, vagyis a benned levő Isten megismerése. De csak fizikai gyakorlásként használni nem jó, semmi haszna, csupán egy jó adag izzadás, erőlködés, fújtatás a semmiért. A fizikai mögött levő szellemi aspektus a jóga célja. Amikor az idegrendszer kitisztul, amikor az elme megpihen at atman-ban (Önvaló), akkor tudod csak megtapasztalni a jóga igazi nagyságát.
Miért jó az emberiségnek a jóga?
Desikachar: Azért kezdtem el jógázni, mert láttam az apámat segíteni egy olyan nőn, aki harmic évig alig aludt, és láttam a hatást. Azt gondoltam, nekem ezt meg kell tanulnom tőle, és elkezdtem látni, mi mindenben tud a jóga segíteni az embereken. A jóga nem való mindenkinek, de azoknak, akik megtapasztalják, és akiket megérint, azoknak átalakítja az életét. Összekapcsolja őket egy önmagukon túli szellemmel, ami segít felülemelkedni sok nehézségen. Nem azt mondom, hogy egy adott ászana meg fog menteni embereket. Azt sem állítom, hogy fejen állni mindenkinek jó, de az a belső szellem, amit a jóga felébreszt, az jótékony. Patandzsali is erre utal. Sok ember elvesztette a belső biztonságát, az erejét, és a jóga ezt újra felszínre hozza, ami ismét megerősíti őket. A belső biztonság felélesztése miatt jó az emberiségnek a jóga. Ez a belső erő segít abban, hogy kitartsunk a nehézségekben, és felülemelkedjünk a megpróbáltatásainkon. És ugyanez az erő segít abban is, hogy egy jobb módon öleljük magunkhoz az életet. Ezt az erőt nevezi Patandzsali chiti-shaktinak.
Iyengar: A jóga egy önelemző tudomány. Csak egy jógi képes igazán kritizálni magát. Egy zenész, egy fiziológus vagy bármely más tudós csak a saját kutatási tárgyát képes kritizálni, de egy jógagyakorló a gyakorlásán keresztül képes megbirkózni az Önvalóval. Önelemzéssel és önkritikával képes lesz fejleszteni saját intelligenciáját és különbséget tenni a valós és a nem valós között. Ahogyan az Önvaló növekedik benne, képes lesz a mélyebb megértésre. Az Önvaló fog átragyogni rajta és áthatni minden cselekedetét. Ezért jó a jóga az emberiségnek – mert a gyakorlói megértik az Önvalót. Ez egy fejlődési folyamat a durvától a finomig, de mindig a durvánál kell kezdeni – ez kell legyen a kiindulási pontunk. Mi jobbat tehetsz ebben az életben, minthogy megismerd a saját Önvalód?
Patthabi Jois: A jóga jó az embernek mert fejlődik a fizikai teste, az idegrendszere, az elméje, az intellektusa – hogyan is nem lenne ez jó?
Mi a személyes véleménye a Nyugaton terjedő modern jógaiskolákról?
Desikachar: Én azt gondolom, hogy minden, ami hasznos az embereknek, az rendben van!
Iyengar: Én egy jógi vagyok. Nem fogok semmit mondani a többi jógaiskoláról. Hadd utaljak a Máhábharatára, ami Dharmarádzsáról és Durjódhánáról mesél nekünk. Dharmaraja egy igaz ember volt, Duryodhana pedig egy kegyetlen ember, de mindketten jelen voltak. Tehát, amikor ott van a jó és a rossz egyaránt, hogyan is válaszolhatnék? Hogyan mondhatnám én meg, melyik a jó és melyik a rossz? Az emberek majd megtalálják amit keresnek.
Patthabi Jois: Legyenek csak mindenféle más jógaformák, én csupán Ashtanga jógát tanítok, mert ez valóságos. Tudom, hogy valóságos, és mindenki, aki helyesen gyakorolja, ezt fogja tapasztalni. A jóga lényege, hogy egységbe kerülj Istennel. Az egót meg kell érteni, meg kell figyelni, majd el kell engedni. Ha csak az egódat fújod fel, a jóga legcsodálatosabb gyümölcseiről maradsz le.
Elfogadható-e a jóga tőkésítése? Lehet-e üzlet a jóga?
Desikachar: Hát, mindennel ez történik. Emberek vagyunk, és ennek vannak bizonyos hátulütői. Ezt el kell fogadnunk.
Iyengar: A jóga tőkésítése kereskedés a jógával, és ez nem helyes. De ez az emberi mentalitás. Az egész világ ilyen: „Hogyan lehetnék híres?” „Hogyan lehetnék gazdag?” Sajnos, mindig lesznek olyan emberek, akik kihasználnak másokat. Vegyük például az általam kifejlesztett segédeszközöket. Hány stúdió árulja őket szerte a világban? Mindenki használja őket, én pedig nem kapok ezért semmit. De nem bánom egyáltalán. Tudja, boldoggá tesz, hogy milliónyi embernek hasznosak a jóga előnyei. Az eszközök nélkül néhányan egyáltalán nem tudnának gyakorlni, ezek pedig segítik őket az útjukon.
Patthabi Jois: Ez a nyugatiak módszere. Mindig csak a pénzcsinálásra gondolnak. Sajnos, nem jó, ha a jóga céljává Isten helyett a pénz válik. Ha utadba kerül a jóga, örülj neki. Az emberek annyifélét kérdeznek tőlem: „Guruji, mit tegyek ezzel és ezzel kapcsolatosan? Hogyan csináljam ezt és ezt?” Én azt mondom: „Ne kalandozz az elméddel. Csak Istenre gondolj, és úgy jógázz.” Hagyd, hogy hozzád jöjjenek a dolgok. Ha hasznot akarsz belőle, csak gondolj Istenre, ajánld fel neki minden cselekedeted, és bármi is jöjjön utadba, fogd fel ajándéknak – az Ő ajándékának.
IV. A TANÍTÁSRÓL
Mik a jó jógi tulajdonságai?
Desikachar: Az én példaképem az apám.
Iyengar: Hogy lehet ilyent kérdezni? Egy mondatban fogok válaszolni: a hóbórtos hangosan beszél, mi ketten belül, a bölcs jógi meg egyáltalán nem. A bölcs jógi csendben van.
Patthabi Jois: Odaadás és a jógában való állhatatos hit. És a kemény munkára való készség, valamint a jógára való folytonos összpontosítás. [Ezen a ponton bekapcsolódott a beszélgetésbe Sharath Rangaswamy, a mysore-i Ashtanga Jóga Kutatóintézet asszisztens igazgatója, Sri K. Patthabi Jois unokája. A tanításról sok mondanivalója volt, és szavainak egy részét beépítettük Patthabi Jois válaszaiba. Ezt a döntést a köztük levő szoros kapcsolat (egész életében tanítványa volt) és angoltudásának az erőssége igazolja].
Mitől lesz valaki jó jógaoktató?
Desikachar: A jó jógaoktató nemcsak szórakoztatja tanítványait, hanem példakép is számukra. Tudja, nem az ászanagyakorlás szépsége vagy erőssége teszi a jó jógaoktatót, hanem az, hogy milyenek mint egyéni emberek.
Iyengar: A jó jógaoktató belehelyezkedik a tanítvány szintjébe, és onnan építi őket felfele. Megérti, hogy épp hol tartanak, milyen helyzetben vannak. Ez a helyes magatartás egy oktatótól. Én nem követelem a tiszteletet, hanem kiérdemlem.
Patthabi Jois: Először is meg kell tanulnod rendesen gyakorolni. Jól kell ismerned a jógát, mielőtt elkezdenéd tanítani. Nem jó, ha úgy jut eszedbe, hogy „Jógaoktató akarok lenni!” hogy nem rendelkezel egy jó megértéssel. Sok sok évig kell tanítvány legyél. Fontos, hogy legyen egy jó oktatód, aki irányít, és majd csak akkor kezdj el tanítani, ha az oktatód azt gondolja, megértél rá.
Milyen követelményeknek kell eleget tegyen valaki ahhoz, hogy jó oktatóvá válljon?
Desikachar: Hinni kell Istenben. Hadd meséljek el valamit kollégámról, Sri Dharanról. Egy bankban dolgozott, menedzserként. Nem akart továbbhaladni a szakmájában és amikor visszavonult, eljött hozzám, és felajánlotta a szolgálatait. Csatlakozott a szervezetünkhöz, mint vezető, de nem akart érte pénzt. Meggazdagodhatott volna a bankban, de inkább azt választotta, hogy itt dolgozik, a jógát szolgálva. Ezt hívják elköteleződésnek, és ettől lesz valaki nagy tanító.
Iyengar: Nagyon keményen kell dolgozni és kimutatni az őszinteség, becsületesség és erényesség tulajdonságait. Az emberek felelőssége, hogy igazán tisztességesen cselekedjenek, és, ahogy Patandzsali mondja, kifejlesszék magukban a barátság, együttérzés, öröm és végtelen szeretet tulajdonságait. Amikor kifejlesztjük magunkban ezt a négy jellemzőt, akkor kezdünk közeledni a jó oktatóvá váláshoz.
Patthabi Jois: Ahogy már mondtam, a lényeg, hogy évekig odaadó tanítvány legyél, mielőtt felmerülne benned a tanítás gondolata.
Van olyan része a jógának, ami nem tanítható?
Desikachar: Igen. Ezért is mondják a Jóga Szútrák, hogy a jógaoktató olyan, mint egy földműves. Ő nem a mag, nem a föld, nem a víz, hanem a földműves, aki műveli a földet, hogy ott növekedés legyen. A földműves ledöntheti a gátat, hogy folyjon a víz, de ami utána történik, az már nem csak a magon múlik. Ez egy kombinációja a föld megművelésének, az öntözésnek, és a föld előkészítésének. Hasonlóképpen küzdhetünk azért, hogy helyesen tanítsuk a jóga különböző részeit, de a gyakorló sorsa Isten kezében van. Az oktató csak segítheti a folyamatot.
Iyengar: Amikor eléred a megvalósulást, a tanításnak vége. Amikor a kereső látóvá válik, a tanításnak vége. Ez a legmagasabb tanítás. Amíg különbség van guru és tanítvány között, addig szükség van a tanításra. De amikor eltűnik a kettő közti különbség, akkor eggyé válnak. Tehát az igazi tanító arra tanítja meg a tanítványt, hogyan érje el azt a megvalósulást, amit ő maga már elért.
Patthabi Jois: Csak a gurud tud igazán irányítani, valaki, aki már tanulmányozta az utat előtted, és tudatában van az összes veszélynek. A guru áldása szintén igen fontos. A gurud áldása nélkül nem igazán tudsz haladni az úton. Ez az áldás pedig nem más, mint hogy hallgass a szavára, hogy mit nevez helyes módszernek, és hogy higgyjél benne – kövesd és hagyd magad irányítani általa. Ez az áldás megmagyarázhatatlan. De a belőled áradó energia és erő segítségével megtapasztalható. Ez a belső erő tesz szilárdabbá, nyugodtabbá, erősebbé.
Mi az egyedi az Ön tanítási stílusában?
Desikachar: Ez nem egy stílus. Ez nem egy módszer. Ez nem Vini jóga. Mi soha nem használjuk a Vini jógát. Akik ezt teszik, azok csak az üzlet érdekében teszik. Megmondtam az embereknek, ha Vini jógát gyakorolnak, ne használják a nevem. Azok tehát, akik ide jönnek, nem azért jönnek, hogy a Vini jóga stílust gyakorolják, hanem azért jönnek, hogy engem lássanak.
Iyengar: Hadd feleljenek erre a tanítványaim. Hiszen ők látnak engem.
Patthabi Jois: Az Ashtanga jóga jellemzője az, amit vinyászának nevezünk, vagyis a légzés és a fizikai mozgás összehangolása. Minden póz egy bizonyos légzéstechnikával van összekötve, ami előtte és utána történik. Ez nyitva tartja a gerincben az energiaáramlást, valamint segít megelőzni a sérüléseket és megakadályozza az energia stagnálását. A vinyásza megtisztítja a testet, az idegrendszert, és megfelelő energiamezőt hoz létre a testben. Hisszük, hogy ez nagyon lényeges a jógában, és az embereknek alkalmuk nyílik általa megtapasztalni saját belső potenciáljukat. A vinyásza hatására érezni lehet a gerincben folyamatosan áramló energiát. De semmi sem történik azonnal. Sok évig kell ebben a rendszerben gyakorolni – legalább öt-tíz évig – ahhoz, hogy elkezdjük érezni ezeket a finom változásokat a testben.
Változtak a módszerei az évek során? Figyel olyan dolgokra, amikre a kezdetben nem?
Desikachar: Az apámtól azt tanultam, hogy üljek le a földre és imádkozzak. Ezt tanítom hát az embereknek. A hazám gyorsan változik, mint tudja. Alkalmazkodnunk kell hát a körülményekhez és a kontextushoz, amiben élünk, és tudatában kell legyünk annak, hogy mi történik. A jóga lényege a vivéka, a megkülönböztetett cselekvés , és nem a teljesítmény. Ahhoz, hogy tudd, mi van ma, és mi volt tegnap, nem hagyatkozhatsz pusztán az emlékezetre, vagy a karmára. Ki kell fejlesztened magadban a megkülönböztetés képességét, hogy mi is van valójában.
Patthabi Jois: Nem, nem változtak. Ugyanazok maradtak az évek során. A mi módszerünk a kezdetektől az volt, hogy egy pózt tökéletesíteni kell, mielőtt továbbhaladsz a nehezebbek felé. Minden póz fokozatosan növeli az energiaszintet és a test nyitását.
Hogyan lehet a legjobban segíteni az embereknek? Mindenkit egyformán kezel?
Desikachar: Ha valaki megkér, segítek. De ha nem engedik hogy segítsek, hogyan segíthetnék? Hogyan tölthetnék vizet egy már tele pohárba?
Pattabhi Jois: A gyakorlás! És az embereket tudatára ébreszteni a jámáknak (az ashtanga jóga első ága) és a nijámáknak (az ashtanga jóga második ága), és hogy hogyan tudják ellenőrzésük alá vonni a testüket – ezek a legjobb gyógymódok. Minél tudatosabbak, annál könnyebb uralni az érzékeket. De elsősorban a jámák ás nijámák a legjobb gyógymódok bárkinek aki gyakorolni szeretne.
Mi a munkája leghálásabb része?
Desikachar: Szakmámat tekintve mérnök vagyok. Amikor dolgoztam, akkor az emberekkel csak szakmai közegben találkoztam. De most a jógaoktató szerepében az emberekkel mint emberi lényekkel találkozom. Mindenféle emberrel találkozom – szegény, emberek, fontos emberek, beteg emberek – és kialakítok velük egy barátságos, bensőséges viszonyt. EZ a munkám leghálásabb része.
Patthabi Jois: Látni a tanítványok fejlődését és növekedését, és megtapasztalni a szeretetüket és hálájukat évről évre amint Mysore-ba látogatnak. Nagyon sok tanítványunk van akik a világ minden tájáról jönnek hozzánk tanulni. Vannak akiknek teljes állásuk van otthon, és csak egy hónap szabadságuk, de ezt az időt arra szánják, hogy idejöjjenek és velünk gyakoroljanak. Jó látni ezt a fajta odaadást, és a boldogságot az emberekben – ez az ami igazán hálás dolog.
Milyen a gyakorlása mostanában?
Desikachar: Kérem a következő kérdést.
Iyengar: Nem fogok dicsekedni. Bárki megmondhatja, hogy még mindig gyakorlok, végzem a szádhanámat (meditációs gyakorlás) és még mindig gyakorlom a pózokat. Minden pózt gyakorlok, amit a „Jóga új megvilágításban”-ban lehet látni, és minden nap gyakorlom őket.
Patthabi Jois: Folyamatosan gyakorlok pranajámát és a Védákból énekelek napi másfél-két órán át.
Forrás: Namarupa Magazin
Fordította: Forrai Réka
A fordítást szakmailag ellenőrizte: Trapp László