Néhány évvel ezelőtt Prashantji egy órán az Iyengar jógáról és Iyengar jógájáról beszélt. Megdöbbentem. Az első gondolatom ez volt: „Mi a különbség? Nem mindannyian Iyengar jógagyakorlók vagyunk? Én kizárólag Gurujinál, Geetajinál, Prashantjinál és néhány vezető oktatónál tanultam jógát – hogyan lehetne tehát különbség az Iyengar jóga és Iyengar jógája között?” 

Amikor alábbhagy az azonnali, zsigeri reakció, előtérbe kerül a logikus gondolkodás.

Amikor elkezdtem jógát tanulni Gurujinál, az „Iyengar jóga” kifejezés még nem létezett. Jógát tanultunk. Amikor azonban összevetettük a jegyzeteinket másokkal – akik szintén jógát tanultak, de más hagyományokból –, a feljegyzéseink sosem egyeztek meg. Néhányan fényképes táblázatot kaptak az ászanákról, amelyeket utánoztak. Nem kaptak folyamatos utasításokat és útmutatást, mint mi. Az óra keretében nem folyt tanítás. Az emberek különböző időpontokban érkeztek, követték a megszokott rutint, majd távoztak. Más esetekben meglehetősen véletlenszerűen végezték a pózokat – volt, aki minden egyes ászana után lefeküdt Savászanába. Úgy tűnt, senki sem végez álló ászanákat. Sokan végeztek olyan „gyakorlatokat” is, amelyek során szájukon keresztül vizet szívtak be, majd az orrlyukaikon át távolították azt el, vagy gumicsöveket használtak. Akkoriban még semmit sem tudtam a krijáról! Mi is volt pontosan a jóga? Gyerekként nem számított nekünk, mi is az a jóga, vagy mit csinálnak a többiek. Elégedettek voltunk azzal, amit csináltunk!

Később az emberek azt firtatták, miben is különböztek a jógaóráink attól, amit ők végeztek. A válasz egyszerű volt: Guruji B.K.S. Iyengar tanításai szerint jógáztunk. „Miért ragadtál ott? Ki kellene próbálnod valami mást.” A válasz ismét egyszerű volt: még annyi mindent lehetett tanulni tőle, hogy nem volt szükség arra, hogy bárhová máshová menjenek. Nagyon meglepő volt hallani az egy hónapos tanárképző tanfolyamokról. Hogyan sajátíthatná el bárki a témát olyan szinten, hogy egy év múlva már taníthasson! Még néhány év elteltével is rengeteg tanulnivaló akadt. Minden órán ugyanaz az Uttanasana más élményt nyújtott, más megközelítéssel. Valamikor az 1980-as években – talán akkor, amikor a tanítványok már belefáradtak abba, hogy folyton azt mondogassák: a jóga azon formáját gyakorolják, ahogyan azt Jógacsárja B.K.S. Iyengar tanította. Később az „Iyengar” szó inkább melléknévként, mintsem főnévként kezdett használatos lenni, és az általunk gyakorolt ​​jógahagyományt „Iyengar jógaként” kezdték ismerni. Bár nehéz felidézni, hogy pontosan mikor is született meg a kifejezés, úgy vélem, ez az Egyesült Államokban 1984-ben megrendezett első „Iyengar jóga” konferencia környékén történhetett. Aztán elkezdtek érkezni a kérdések: mi is az az Iyengar jóga? Nehezen találtuk a szavakat. Maga Guruji is világosan kijelentette, hogy a jóga egyetlen egységet alkot. Nincs párja az Iyengar jógának. A legegyszerűbb válasz az volt: „Nem tudom, mivel semmi mást nem próbáltam.” Ez azonban nem segített átadni, mi is az az Iyengar jóga – pedig mindenképpen szerettük volna megosztani ezt a barátainkkal, hogy ők is „élvezhessék”, és részesei lehessenek annak az egyedülálló élménynek, amelyben mi is részesültünk. Végezetül, valamikor az 1990-es években Prashantji szavakba öntötte, miről is szól az Iyengar jóga és a mi rendszerünk. 

Néhány kulcsfontosságú szempont a következő volt:

• Nagy hangsúlyt fektettünk az álló ászanákra.
• Eszközöket használtunk.
• Az ászanák sorrendbe rendezését teljes rendszerben kezeltük.
• És hosszú ideig maradtunk az ászanában.
• Akkoriban az emberek gyakran Hatha-jógaként sorolták be a jógarendszerünket. A valóságban azonban a hatha jóga szövegei olyan sat krijákat – például a netit és a dhautit – helyeztek előtérbe, amelyeket Guruji sosem tanított.

Ahogy egyre mélyebben elmerülsz a témában, az Iyengar jóga számos további jellegzetes vonása kezd kibontakozni.

• Részletes instrukciók az ászanák végrehajtásához
• Precizitás a gyakorlatban
• A helyes testtartás/beállítás hangsúlyozása
• Nem tartottak elméleti előadásokat; a filozófia magából az oktatásból szívódott fel.
• Először a gyakorlati tudnivalókat sajátítottuk el, majd a szövegek segítségével támasztottuk alá tapasztalatainkat.
• Kiváló terápiának bizonyult krónikus egészségügyi problémák esetén, és a lista valószínűleg folytatható…

Tehát a gyakorlók tapasztalataitól és felfogásától függően az Iyengar jóga leírása változott. Számomra úgy tűnik, hogy az Iyengar jóga leírása olyan, mint a vak emberek elefántról szóló példázata. Aki a lábakat érintette, azt hitte, hogy EZ az egész elefánt, míg aki a farkát érintette, úgy érezte, EZ az elefánt! Mi, emberek, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a korlátozott tapasztalataink a teljes igazság. Ahogy az Iyengar jóga gyakorlóinak száma nőtt, úgy nőtt az érzékelések és tapasztalatok száma is, és hamarosan egy nagy csoport megfigyelőnk lett, akik az Iyengar jógát a látottak, de nem a tapasztaltak alapján írták le. Például volt egy csoport ember, akik az Iyengar jógát durvának találták! BKS-nek, azaz Ütés, Rúgás és Pofonnak becézték Gurujit, mit sem sejtve arról, hogy Guruji a saját dharmáját követi, és arra készteti a testünket, hogy kövesse a miénket. Ezzel szemben azok a gyakorlók, akik szubjektívebben élték meg a jógát, a BKS-t a Boldogság, a Kedvesség és a Nyugalom megtestesülésének neveznék. A sajnálatos az egészben az volt, hogy sok gyakorló csak azt fejezte ki, amit explicit módon elmondtak, de nem tudták megfogalmazni azt, amit implicit módon megtapasztaltak. Például egyes ászanaórák gyakorlása során pratjáhára, dhárana és még dhjána érzés is érezhető volt. Azok, akik nehezen tudták megfogalmazni saját tapasztalataikat, olyan internetes kliséket idéztek, mint például: „Az ászana a fizikai testnek, a pránajáma a légzésnek, a dhárana pedig az elmének szól.” Guruji gyakran kérdezte, hogyan lehet megkülönböztetni a testet az elmétől, és hogyan lehet meghatározni, hol ér véget a test, és fordítva! Ezt a test és lélek folytonosságát még Geetaji, Prashantji és más senior tanárok óráin is megtapasztaltuk, de nem tudtuk megmagyarázni. Sok gyakorló a Light on Yoga című könyvet tartja a jógával kapcsolatos legalapvetőbb könyvnek. Azonban miután Guruji éveken át hétről hétre tanította őket, a Light on Yoga módszertanáról és hatásairól szóló rész csupán egy elenyésző részhalmaza Guruji tanításainak. Őszintén szólva, sosem fáradtam a Light On Yoga módszertani részlegének elolvasásával, amíg Guruji hetente tanított minket. Vicces módon emlékszem, hogy egyszer azt mondtam Gurujinak, hogy esetleg írhatna különálló szövegeket a Fény a trikonászanáról, a Fény a sírszászanáról stb., mivel a tanításai és azok hatásai annyira hatalmasak! A fotók azonban lenyűgözőek és inspirálóak voltak… Sokkal hangosabban beszéltek, mint a szöveg! Ennek ellenére azok számára, akiknek nem volt olyan szerencséjük, hogy személyesen tanított, a Light on Yoga módszertanának értéke annyira hihetetlen volt, hogy CSAK azt hitték, hogy a Light on Yoga-ban leírtak valóban Iyengar jóga!

Tehát jelenlegi véleményem szerint sokféle Iyengar jóga gyakorló létezik.

• Azok, akik még soha nem tanultak Iyengar jógaoktatótól.
• Azok, akik Iyengar jógaoktatóktól tanultak. Guruji sokat tanított, de mi csak azokat a szempontokat tanítjuk, amelyeket mi magunk is befogadni, megemészteni, asszimilálni és kifejezni tudunk. A következő generációk tanárai pedig tanáraik kifejeződéseinek kényére-kedvére vannak bízva!
• Végül, amit Guruji BKS Iyengar gyakorolt ​​és tanított, explicit módon és implicit módon – az ő „szádhana”-ját –, az, amire Prashantji utal Iyengar jógájában, és ez valószínűleg CSAK maga Guruji.

Úgy tűnik, hatalmas szakadék tátong e gyakorlók között.

Hasonlóképpen, azok, akiknek nincs tapasztalatuk Iyengar jógaoktatótól való tanulásban, az Iyengar jógát úgy értelmezhetik, ahogyan az Oxford szótár meghatározza: „egy olyan jógafajta, amely a test helyes beállítására összpontosít. Emellett eszközöket, például fatéglákat és hevedereket is használ a helyes testtartás eléréséhez.” Ez Iyengar jóga? Nos, ez nem tévedés, de nem is a teljes igazság! 

Mondani sem kell, hogy az Iyengar jóga gyakorlói és Iyengar jógája között hatalmas a szakadék, és ahogy telik az idő, rá fogunk jönni, hogy fényévekre van!

Íme a véleményem az Iyengar jógával kapcsolatos néhány gyakori (téves) felfogásról:

A felismerés akkor érkezett el hozzám, amikor 2005-ben tartottam az első órámat Kínában, mielőtt a Light On Yoga elérhető lett volna Mandarin nyelven. Volt ott egy lelkes, nagyon szorgalmas diákcsoport; egy tolmács, aki láthatóan jó munkát végzett, ahogy az, amit mondtam, a diákok gyakorlásában is tükröződött – tekintve, hogy ez volt az „első” Iyengar jóga órájuk. Az óra után nagyon izgatottak voltak. Megdöbbentem, és vártam a fordításra. Nagyon fel voltak háborodva, és becsapva érezték magukat, azt hitték, hogy nem tanítottam nekik Iyengar jógát. Ez összezavart. Biztosan nem pontosan azt tanítottam, amit Guruji tanított volna, de nem volt más jóga hagyomány, amit ismertem volna, és így taníthattam volna. Azt tanítottam, amit az Iyengar jógából megértettem. Később kiderült, hogy a gyakorlók nem tudták, hogy az Iyengar jógát egy férfiról nevezték el. Az Iyengar jógát „fuchi”-nak fordították, ami „támaszt” vagy „segítséget” jelent. És csalódottak voltak, mivel semmilyen támogató eszközt nem használtunk. (Az eszközök sajnos nem érkeztek meg időben a konferenciára, így az órákon eszközök nélkül gyakoroltunk az első napon.) Mumbaiban évekig csak 2-3 takarónk volt eszközként a jógateremben lévő helyhiány miatt. Guruji azonban hosszú éveken át ezekkel a minimális eszközökkel tanított minket. Végül is a Light On Yoga című könyvben Guruji csak egyszer használt eszközt – nem Iyengar jógát gyakorolt? Manapság általánosan elterjedt nézet, hogy az Iyengar jóga egyet jelent az eszközök használatával és fordítva, azonban ez se nem szükséges, se nem elégséges feltétel. Az Iyengar jógát eszközök nélkül is lehet gyakorolni, és az eszközök használata még nem jelenti azt, hogy az Iyengar jóga!
Más jógaiskolák gyakorlói gyakran Iyengar jógaként hirdetik az óráikat, csak azért, mert eszközöket használnak! Az eszközöknek számos célja van a fizikai támaszon és a testtartás fenntartásán túl. Az eszközök a rendszerünk és a hagyományunk részét képezik, de az eszközök számtalan módon történő használata, vagy újabb és újabb eszközök hozzáadása eltávolíthat minket az Iyengar jógától, ha a gyakorlás tárgya az eszközök különféle használati módjaira épül, ahelyett, hogy önmagunk támasztékaként használnánk őket. Guruji szavaival élve: „A test a lélek első támasza”.

Amikor a Light On Yoga és a „Jóga művészete” című könyv fotóit tanulmányozzuk, lenyűgöz minket az ászanák geometriája, precizitása, összehangolása és Guruji arcán látható higgadtság – egy tökéletes, utánozható testtartás. De véleményem szerint a bemutatott testtartás a „belső dinamika” eredménye – ezt a kifejezést Prashantji gyakran használja. Ha csak külsőleg utánozzuk a fényképen látottakat, az csupán a test eltorzítása. Értékeljük a cirkuszi lányok hajlékonyságát, de vajon ászanának tekintjük? Amikor egy „nehéz” ászanát végzünk vagy abban időzünk, hajlamosak vagyunk visszatartani a lélegzetünket, összeszorítani az ajkainkat, és az arcunkon intenzív kellemetlenség tükröződik… Prashantji egyszer felhívta a figyelmünket Guruji arcára az összes ászanában – 200 ászana – egy arc! Az ászanákban található sthirata és sukhata az elme és a légzés belső beállításainak eredményei. Egy kezdő csak a fejet és a végtagokat látja, de amikor gyakorlottabbá válunk, észrevesszük a gerincet és a bőr textúráját is. 

Például egyszer véletlenül rábukkantam egy nagy sikerű fotóalbumra, amelyen emberek nehéz jógapózokat „gyakorolnak”. Bár a nyomtatási és fotóminőség felülmúlta a Light On Yoga minőségét, maguk a pózok agressziót és feszültséget mutattak. Másrészt inspirációt és motivációt érez az ember, ha a Light On Yoga fotóit nézi, amelyek az erőt és a kecsességet ábrázolják. Utánozhatjuk ezt a passzivitást a gyakorlásban?

Minden cselekvés apró cselekvések sorozata, amelyek viszont mikro cselekvések sorozata. A mindennapi életünkben nem vagyunk tudatában ezeknek a kölcsönhatásoknak. Például járás közben nem vagyunk tudatában a végtagok mozgásmintázatának. Ha azonban a beteg valamilyen fogyatékossággal (például sztrók következtében kialakult állapottal) él, a járás minden egyes mozzanatát finomabb mozgáselemekre bontják, hogy segítsék a járás lépésről lépésre történő újratanulását. Amikor valamilyen mozdulatot végzünk, hogy felvegyünk egy ászanát, vagy egy konkrét mozdulatot hajtunk végre az ászanán belül, megfigyeljük az adott mozdulat hatását – ezzel pedig fokozzuk a tudatosságunkat. Ennek érdekében a jógaoktató részletes útmutatást ad tanítványainak, hogy segítsen nekik megfigyelni ezt a test, az elme és a lélegzet közötti összefonódást. Azok az instrukciók azonban, amelyekkel elárasztanak minket, de nem vezetnek el az összefüggések felismeréséhez, értelmetlenek. Csupán szavakról van szó, amelyek akár elterelhetik a figyelmet, és fokozhatják az elme ingadozását.

„Az összehangolódás megvilágosodáshoz vezet.” Guruji e néhány szava mély jelentést hordoz, ám amire utal, az nem csupán a csont- és izomrendszer összehangolása. Valójában a test nem hozható egyenesbe, mivel egyetlen tengely mentén sem szimmetrikus!! A gyakorlók és a tanárok hajlamosak túlzásba vinni a kifejezés használatát, mintha a testhelyzeteket mérni kellene, és geometriai pontossággal kellene végrehajtani őket. Egy kezdő számára a testigazítás talán olyan, mint egy minták létrehozására szolgáló geometriai eszköz, a haladó gyakorló számára azonban a minták alkalmazását jelenti, amellyel ritmust és harmóniát teremt a pózokban. Az Iyengar jóga a testi érzetek, az érzések, a tudatosság és az elme összehangolására helyezi a hangsúlyt, oly módon, hogy az értelem és a tudatosság akadálytalanul áramolhasson.

Igaz, hogy az ászanákat nem lehet tetszőleges sorrendben, az elme szeszélyei és vágyai szerint végezni. Például nem lehet hirtelen egy olyan ászánával kezdeni, mint az Urdhva Dhanurászana – kizárólag a *Light on Yoga* utasításait követve –, anélkül, hogy előtte elvégeznénk néhány előkészítő pózt a hát bemelegítésére. Ezért általában létezik egy megfelelő sorrend, amelyben az ászanákat végre kell hajtani. Ez a felkészülés nem korlátozódik a testre, hanem kiterjed az elmére is! Sajnos ezek a sorozatok egyesek számára afféle mantrává váltak. Kérlek, állíts össze egy gyakorlatsort hátfájásra, kezdőknek, illetve X vagy Y problémára. Ezek a sorozatok iránymutatást nyújthatnak, ám nem szabad elfelejteni, hogy az egyes sorozatokon belül össze kell kapcsolni az egyes ászanákhoz tartozó mozdulatokat és hatásokat.

Sok tanítvány látta már Gurujit stopperórát (az eltelt idő mérésére szolgáló eszközt) használni ászana gyakorlás közben, ám saját gyakorlásuk során időzítőt (egy meghatározott időtartam leteltét jelző eszközt) alkalmaznak. Valóban nagy a különbség. Nem szükséges kitartani egy ászanát, vagy erőltetetten benne maradni, ha az ember annyira elmélyül benne, hogy az idő jelentőségét veszti. Ugyanakkor kezdőként ki kell fejlesztened magadban az akaraterőt, hogy kitarts a pózban, és előfordulhat, hogy a tanárod arra kényszerít, hogy maradj benne. Abhijata gyakran mesél arról az esetről, amikor először maradt Sirsászanában 15–20 percig. El volt ragadtatva, és elmesélte a nagyapjának, Gurujinak, aki így válaszolt: „Mit csináltál az ászánában?” Ez a válasz minden bizonnyal arra késztette, hogy mélyebben elmerüljön az ászana kapcsán szerzett saját élményeiben.

Az Iyengar jóga mindenkit befogad – fiatalokat, időseket, idősödőket, betegeket –, ahogy a Hatha Yoga Pradipika kijelenti: „yuvo vruddho ati vruddho durbalo mapi!”. Az Iyengar jóga mindenki előtt nyitva áll.

Az Iyengar jóga olyan, mint egy piramis: a gyakorlók a piramis különböző szintjein helyezkednek el, míg maga az Iyengar jógája a csúcson áll. 

Aki megreked, az visszaesik az alapokhoz, ám amíg tanulunk és megtapasztalunk valami újat és frisset, addig – mint a hömpölygő folyó – tovább haladhatunk az Iyengar jóga útján. Ugyanakkor a jógának van egy állandó, változatlan vonása is. 

Hogy Prashantji 2024. december 14-i előadásából idézzek: „Ne gondoljátok, hogy az Iyengar jóga kizárólag a változásról szól. Van valami, aminek állandónak kell maradnia.”

A dharmának állandónak kell lennie. Ne tévesszük tehát szem elől ezt az állandó tényezőt a folyó hasonlatában vagy metaforájában sem: a folyó áramlik, ám a dharma és a szanszkárok állandóak. 

Tehát Iyengar jóga gyakorlóként szem előtt kell tartanunk az északi csillagot – a piramis csúcsát, magát az Iyengar jógát –, és efelé kell haladnunk. Ha nem, akkor nem vagyunk Iyengar jóga gyakorlók. Az Iyengar jógának Iyengar jógája felé kell haladnia. 

Ha leragadunk, dogmatikussá válunk, és akkor már nem Iyengar jógát gyakorlunk. Az Iyengar jóga egyfajta utazás azon csúcs felé, amelyet maga az Iyengar jóga jelent.

Így az Iyengar jóga a stabilitás felé irányuló mobilitást jelenti.

Fordította: Simon Judit, okleveles Iyengar Jógaoktató

Lektorálta: Drimál István, okleveles Iyengar Jógaoktató

Forrás: ???