V. A SPIRITUALITÁSRÓL
Mit jelent az Ön számára a spiritualitás?
Desikachar: A spiritualitás nem vallás. A családra, a társadalomra való odafigyelés, gyógyítani és vigyázni az emberek érdekeire és jólétükre. Ha átadjuk magunkat az emberiség szolgálatának az nagyban elősegíti a bennünk lévő spiritualitást. Ez az elv túlmutat minden dogmán – ezt tanultam az apámtól. Tudja, mikor annyi idős volt, mint én, az apám egy háromszor három méteres lakásban élt, amit középen egy függöny választott el. A lakás első felében tanított, míg az anyám a hátsó részen főzött. El sem hinné, milyen körülmények között éltünk, de az apám szerette. Gyakran eszembe jut a nagylelkűség amiről tanúbizonyságot tett. Nagyon szegény volt, öt gyerekkel, de mégis elment jógatanárnak, mert a tanítója azt mondta neki. Lehetett volna szanszkrit professzor bármelyik indiai egyetemen, de mivel tisztelte a tanítóját, a jógatanítások átadásának szentelte magát, egyszerűen élt és az alázatos viselkedése által adta át a jóga nagyságát. A király próbált neki jutalmakat adni, de nem fogadta el, mert tudta, hogy amint elfogadja, koldussá válik. És amint egy tanító a király koldusává válik, már nem tanító többé. Erre emlékszem az apámból.
Iyengar: írtam erről a könyveimben, hivakozhat rájuk.
Patthabi Jois: A spiritualitás energia és erről az energiáról meditálni spiritualitás. Tehát ennek az energiának a fejlesztése és a belé vetett hit is spiritualitás. Én abban hiszek, amit a sásztrák mondanak, ez az idiai szokás:
Tasmat shastram pramanam te karya akaryavayvasthitau
Jnatva shastravidhanoktam karma kartum iharhasiEzért a szent könyvek irányítsanak annak eldöntésében, mit szabad tenni, és mit nem.
A szent könyvek rendeléseinek ismeretében kell végezned dolgaidat e földön.
(BG 16: 24)
Vagyis a mi spirituális tradícíónknak az alapját a szent iratok képezik. Nélkülük csak a saját benyomásainkra hagyatkozhatunk. Az írások viszont elkalauzolnak bennünket. Hit nélkül soha nem tudnánk felemelni tudatlanságunk függönyét és felfedezni mi van mögötte. A spiritualitás tehát hit.
Mi spirituális a fizikai gyakorlásban?
Desikachar: Ha elindulok a templomba, de előtte nagy a kosz, nem lesz kedvem bemenni. De ha a templom tiszta, mint egy szentély, be fogok menni. Ugyanígy van ez a testtel is. Egy egészséges, tiszta test jobban elvezet a lélek rejtelmeihez. Ha szenvedsz és beteg vagy, és odajön hozzád valaki aki még jobban szenved és a halál szaga árad belőle, természetesen visszahőkölsz tőle. Ha pedig az illető segítségért könyörög, nem fogsz hajlandóságot mutatni, inkább azt mondod: „Ne gyere közelebb! Ki innen!” Ez így van a betegséggel és az öregséggel is. Amikor közelednek, akkor lehet hogy már túl késő, ha addig sohasem viseltél gondot a testedre. Tehát, ahhoz hogy beteljesítsd a dharmád, tisztelned kell a tested.
Iyengar: Ez az Ön kérdése – az Ön elméje, nem az enyém. Én nem határolom el egymástól a testet, az elmét és az önvalót. Számomra a test a legnagyobb önvaló, az elme egy kisebb önvaló, és maga az önvaló a legkisebb önvaló. És mind kapcsolódnak egymáshoz. Tudja, a lélek ugyanaz minden egyénnek és minden népnek, de hajlamaink és a szemléletünk viszont kondicionálásunk és a kultúránk függvényei. A test a lélek és az elme tartálya – a működő eszközünk arra, hogy információt dolgozzunk fel és megkülönböztessünk dolgokat. Ez a három folyamatosan együtt dolgozik, de egy nagyobb tudatosság a fizikai testben előkészíti az utat a bennünk levő szunnyadó spiritualitás iránti nagyobb fogékonyságra. A jóga felébreszti a végtelen lehetőségek magját legbelül, és megmutatja a gyakorlónak alkalmazhatóságának széles terjedelmét, ahelyett, hogy csak egy területre korlátozódna. A nap sugarai is mindenhová elérnek. Ugyanígy, a lélek sugarai s elérnek működő lényünk minden sarkába. Minden mentális különbség és hajlam térben és időben behatárolt, de amikor megvalósítjuk legbensőbb lényünket, és megpihenünk benne, a végtelen lehetőségeinkben, akkor egy olyan tudatosságra ébredünk, amely univerzális, és már nem határolja be az, hogy korábban önmagunkkal azonosítottuk. Ez a tudatosság egyenes, nincsen formája, alakja, és mégis úgy tükröződik a testünkben és az elménkben, mint egy energiamező, amit szabadon értelmezhetünk. Ezért végzünk hát fizikai gyakorlatokat, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy hathatós információt mutasson fel a tudatosságnak és, ezzel egyidőben tágítsa a testben jelen levő tudatosság szintjét. Ha nem ismered a tested, a kezed, a gerinced, vagy a térded, hogyan tudod kifejleszteni ezt a tudatosságot? Amikor ászanákat gyakorol, a tanítvány teste sokféle teremtett létforma alakját veszi fel – a legalacsonyabbrendű rovartól a legtökéletesebb bölcsig – és megtanulja, hogy mindegyikben ugyanaz az univerzális szellem lélegzik, Isten szelleme. Magába néz gyakorlás közben, és érzi Isten jelenlétét (Jóga új megvilágításban, 60. oldal). Az ászanák tehát az híd, ami egyesíti a teste az elmével és az elmét a lélekkel.
Pattabhi Jois: A test erje mögött rejlik egy energia, ami spiritualitás, és ez az, ami minket életben tart. Ahhoz, hogy a spirituálishoz hozzáférj, meg kell értened a fizikálisat. A test a mi templomunk, és benne lakozik az atman, ami Isten.
Hogyan határozná meg a purusát?
Desikachar: Alvás után, ha felébredek és azt kérdezem „Vajon miért aludtam ilyen jól?”, honnan tudom ezt? A purusa miatt, ami nem alvás, hanem mindig jelen van bennünk, folyamatosan.
Pattabhi Jois: A purusa fény, mégpedig az a fény, ami az atman, ami mindent felölel. A purusa dzsíva (egyéni lélek), a prakriti (természet) pedig maja vagyis káprázat. A zavarodottság miatt viszont, ami a szamszára (az újjászületések ciklusai) világában való élettel jár, nem látjuk a különbséget a purusa és a prakriti között, hanem egyként kezeljük őket. Pedig nem egyek. A purusa az a tiszta, belső tudatossága mindennek, miközben soha sincs alárendelve az elme hullámzásainak.
Elérhető-e jógagyakorlással a purusa megértése?
Desikachar: A jóga olyan mint egy felhő, és a jógagyakorlás mozgatja ezt a felhőt. Lehet zavar, szakadás, nehézségek, de a jógagyakorlás az egyént s saját természetes önvalójának központjába helyezi. Természetesen, mikor alszunk, valami fennmarad az álmainkon vagy a mély alvásunkon túl. Ez a purusa. Ugyanígy amikor gondolkodunk vagy gyakorlunk, valami mindig ott van ami segíti a folyamatot. Ezzel birkózik meg a jóga folyamata. A jóga folyamata segíti mentális operációs módjaink megértését, és végül a megtapasztalását Annak, ami ezt az egész folyamatot támogatja.
Pattabhi Jois: Csak közvetetten. Közvetlenül a vrittiket (gondolatminták) vonjuk ellenőrzés alá a jóga gyakorlásával. Nem a purusát, ami állandó és mindig ott van, habár a gyakorlás tiszta elmét eredményez, és ez elvezethet a purusa tudatosításához. De közvetlenül agondolatminták, vagyis a vrittik megértésében segít: hogyan működnek, hogyan kötnek téged gúzsba, és hogyan tanuld meg fokozatosan megtapasztalni ami mögötte van – ez az, amit megértünk a jógagyakorlás által.
Mi a jelentése a következő jóga szútrának: ‘yoga chitta vritti nirodha’?
Desikachar: A megértő elme többféle tevékenységben vesz részt. Amikor mindezek egy dologra fókuszálnak egy bizonyos időn keresztül, ahogy például most én téged hallgatlak, akkor vagyok a jóga állapotában. Figyelni tehát a jóga egy formája.
Pattabhi Jois: Patandzsali definíciója egyszerű: „A jóga az a folyamat, amely véget vet a tudatosság mezején a meghatározásoknak.„ De ezt megérteni a saját lényeden keresztül nem egyszerű. Könnyű szavakat és fogalmakat megérteni, de hagyni, hogy a jóga tapasztalata a szíved mélyéig hasson, hogy végre felfedezzük, miből is vagyunk valójában, és végül, hogy az elmét az Önvalóba helyezzük – ez mind nagyon nehéz.
Manushyanam sahasreshu kaschidyatati siddhaye
Yatatamapi siddhanaam kascinmam vetti tattvatahEmberek ezrei közül alig egy törekszik tökéletességre,
s a tökéletességet elérő törekvők közül alig egy ismer igazi valómban.
(BG 7:3)
Hogyan segíti elő az Ön rendszere a jóga tapasztalatát?
Desikachar: Ez a tanítványoktól függ, nem tőlem.
Pattabhi Jois: Az ászana és pránajáma gyakorlással megtanulható, hogyan vonjuk ellenőrzésünk alá a testet és az érzékeket, annak érdekében, hogy megtapasztaljuk a belső fényt. Ez a fény ugyanaz az egész világ számára. És helyes jógagyakorlással lehetővé válik bárki számára, hogy megtapasztalja ezt a fényt, saját belső Önvalóját. Ez gyakorlással elérhető, habár az elmét uralni igencsak nehéz dolog. Bármely valós megértéséhez a jógának gyakorlás, gyakorlás, és ismét csak gyakorlás szükséges. Persze, a filozófia is fontos, de ha nincs összekapcsolva és leföldelve az igazságban és a gyakorlati tudásban, akkor mivégre? Csak végtelen beszéd, amely kimeríti az elménket! A gyakorlás a filozófia igazi megértésének alapja.
Mi a jelentése a következő jóga szútrának: ‘tada drastuh svarupe avasthanam’?
Desikachar: Olvassa el a könyvem.
Iyengar: De hát ezt mondtam már, nem? Az ászanában van egy centrifugális mozgása a tudatosságnak a test határai felé, akár függőlegesen, akár vízszintesen, akár körkörösen, és van egy centripetális mozgás is, ahogyan az egész test egyetlen fókuszba kerül. Ha a figyelmet sikerül ily módon szünet nélkül fenntartani, az már meditáció (Patandzsali Jóga Szútrái új megvilágításban, 169. oldal). Egy haladó ászanagyakorlásban tehát az energia és tudatosság ritmikus áramlása egyenletesen és folyamatosan érzékelhető, centripetálisan és centrifugálisan is, át a test csatornáin, és végül tiszta öröm járja át a sejteket és az elmét. Ilyenkor a test, az elme és a lélek egy. Így nyilvánul meg a dharana és a dhyana az ászana gyakorlásban (Patandzsali Jóga Szútrái új megvilágításban, 150. oldal). A tudatosság, ami a lélek pihenőhelye, szét lesz küldve mindenhová a pózban. Mikor minden izom helyesen van karbantartva, az atman természetes állapotában tükröződik, erőlködés és fintorgás nélkül. Tudja, én csak meglovagolom a tudatosság szökőárját, lehámozom az ellenállás rétegeit, és megpihenek belül a teljes egyensúly állapotában. Amikor valami eltorzul, akkor a tudatosság is megkeményedik a túl sok erőlködéstől, de ha nincs torzulás, akkor minden ugyanolyan. A jóga tehát az a képesség, hogy hagyjuk a dolgokat a saját egykedvűségükben és egyszerűen csak fedezzük fel, mi van az ellentétpárokon túl. Ilyenkor az energia megszakítás nélkül áramlik. Van aki ezt fizikainak, van aki spirituálisnak nevezi. Én hazatérésnek nevezem.
Pattabhi Jois: Az atman (egyéni lélek, belső önvaló) ugyanaz mindenkiben, de nevet és formát adunk neki a saját elménk és az érzekeink természete szerint. A jóga gyakorlása segít az elme és az érzékek ellenőrzésében és így a tudatosság elkezd befele fordulni, az atman fele. Kétféle jóga van, külső és belső. A jáma, nijáma, ászana és pránajáma külső, a pratjahara, dhárana, dhyana és szamádhi pedig belső. Ahogy gyakorolsz, elkezded látni Istent belül. A Katha Upanisad ezt mondja:
Paranci khani vyatrnat svayambhuh
Tasmat paran pasyati nantaratman
Kascidhirah Pratyagatmanam aiksat
Avrtacaksur amrtatvam icchan.Útját a Teremtő kifelé fúrta,
Kifelé nézünk hát és nem belülre.
A legbenső Lélekre pillant a bölcs,
Az örökre vágyik, erre visz útja.
(Kathopanishad 4.1)
Tehát amikor az érzékeket ellenőrzés alá vonod, meglátod az igazi Önvalódat, vagyis az atmant.
Hogyan határozná meg az abhjászát és a vairágját?
Desikachar: Abhjásza az az erőfeszítés, amir arra irányul, hogy valamiben kitartsunk hosszú időn át, szorgalmasan és teljes szívünkkel. Vairagya pedig a szenvtelenség egy ilyen erőfeszítés gyümölcsei irányában. Mindkettő nagyon fontos egy jógagyakorlónak.
Iyengar: Ugyanannak az éremnek a két oldala. A fej az abhjásza, az írás pedig a vairágja. A gyakorló szemében mindörökre összekapcsolódnak. Az abhjásza egy elkötelezett, tántoríthatatlan, állandó és éber kutatása egy adott témának, amit minden nehézség és ismételt bukások ellenére űzöl, egy meghatározatlan időre. A vairágja a szenvedélytől való szabadság művelése, a világi vágyak és étvágyaktól való tartózkodás, és a megkülönböztetése annak ami valós, attól ami nem valós. Minden érzéki öröm feladásának az aktusa. Az abhjásza önbizalmat épít és finomítja a tudatosság művelésének folyamatát, míg a vairagya kiküszöböli azokat a dolgokat, amik akadályozzák az előrehaladást és a fejlődést. Tehát a vairágjában való jártasság kifejleszti azt a készséget, hogy megszabaduljunk a munkánk gyümölcsétől. De a madár nem repülhet egy szárnnyal. Ezért van szükség a gyakorlás és a szenvedélymentesség-lemondás két szárnyára, hogy képesek legyünk felrepülni az Önmegvalósítás zenitjére.
Lényeges-e Isten a fizikai gyakorláshoz? Hogyan értelmezi a következő jóga szútrát: ‘ishvara pranidhanad va’?
Desikachar: Egy jó oktató látja, hogy mi a közös minden emberi lényben, és segít megtalálni mindenkinek a saját egyediségét. Mivel ez a fény mindannyiunkban jelen van, tisztelnünk kell az emberiséget és hagynunk kell, hogy az emberek szeretete vezéreljen ebben a folyamatban. Isnten nem feltétlenül Brahmá vagy Visnu. Isten egy vonatkoztatási pont, ahogyan az apám is az volt nekem, és Iyengar is az, és Pattabhi Jois is az. Fogalma sincs arról, mennyi nehézségen kellett átmenniük fiatal korukban, mennyi nélkülözést kellett elviselniük. Ezért példaképek és vonatkoztatási pontok ők nekem. Sok istenem van, de a legfontosabb Isvara (a bent-lakozó). Ísvara a példaképem, és, mivel Ő van, nekem mind több és több erőfeszítést kell tennem, hogy összeigazítsam magam vele. Bármit is kell tennem, megteszem. Mindent, amit nem tehetek, elkerülök. Ez a Patandzsali szútra lényege.
Pattabhi Jois: Azért jógázunk, hogy eggyé váljunk Istennel, és megvalósítsuk Őt a szívünkben. Prédikálhatsz és beszélhetsz Istenről, de amikor helyesen gyakorolsz, akkor megtapasztalod Őt legbelül. Néhányan úgy kezdenek jógázni, hogy nem is ismerik Őt, és nem is akarják megismerni. De mindenkiben, aki helyesen gyakorolja a jógát, ki fog fejlődni Isten szeretete. És egy idő után még nagyobb lesz bennük az Isten szerete, akár akarják, akár nem. Ez igaz, és ezért igazi a jóga. Belül fejlődik ki és segít neked megvalósítani az Önvaló belső fényét.
VI. A JÓGA JÖVŐJE
Hogyan látja a jóga jövőjét?
Desikachar: Fenntartás nélkül hiszek a jóga jövőjében.
Iyengar: Barátom, miért aggódsz a jövőn? Hagyd ezt Istenre. Ő örök. Ha azt akarja, hogy a jóga túléljen, túl fog élni. Ki vagyok én, hogy a jövőről beszéljek? Mit tettem én? Műveltem, építettem, bemutattam, és fejlesztettem a jógát. Most viszont ráhagyom az örökkévalóságra.
Ön szerint mi a jóga célja?
Desikachar: Béke, shanti. Ez a jóga célja.
Iyengar: Hogy megszabadulj azoktól a tettektől, amik lesújtanak. Amikor mindezektől megszabadulsz, és a test-elme-lélek megtisztul, mi marad? A jóga!
Önnek mi a legfontosabb az életben?
Desikachar: Shanti.
Iyengar: Eredetileg a jógagyakorlás volt az. Most viszont egyre inkább az, hogy hogyan mutassam be a jóga helyes formáját a tanítványaimnak szerte a világban. Eleinte azért jógáztam, hogy saját intelligenciámat és fejlődési erőmet növeljem. Most, hogy már birtoklom ezt a tudást, a lehető legjobb módon próbálom használni. Tehát, először volt egy involúció, de most már az evolúciót próbálom jobbá tenni. De nem magamnak tanítok. Megosztom a dolgokat az emberekkel . Nagyon nagy szívem van, és ez a szív azt mondja: „Ne tartsd meg magadnak. Ne hagyd kihalni.” Tehát bármim is van, odaadom az embereknek. Mikor meghalok, tudni fogom, hogy egy titkot sem tartottam meg a szívemben, hanem mindet kiengedtem. És még mindig gyakorlok, ezért remélem, Isten majd egy jobb élettel fog megajándékozni, és akkor majd ott folytatom, ahol abbahagytam.
Mi az, ami ilyen hosszú ideje a jógagyakorlás ösvényén tartja?
Desikachar: Amikor utazom, bevallom, a jóga függőséggé válik számomra – egy jó függőséggé. Betegnek érzem magam ha nem gyakorolhatok vagy meditálhatok. Azt gondolom, hogy a jóga miatt vagyok ma az, aki vagyok. Elnézem a kollégáimat az egyetemen, mind olyan betegnek néznek ki, és olyan unottnak, nincs életük, nincs fényük. Itt Indiában az emberek, mikor nyugdíjba mennek, életuntak lesznek. Betegek lesznek. Hogyan termelsz hát egészséget? Elnézem a nagybátyámat – micsoda energiája van! Elnézem Pattabhi Joist – micsoda ereje és energiája van! És elnézem a többi embert, akik alig bírnak menni. Van valami a jógában. Ez bizonyítja, hogy felébreszt egy energiát az emberekben, felébreszt valami szépet ami fenntartja és támogatja őket belülről, és ami felfedi magát az emberi természetnek.
Iyengar: Az a belső intelligencia, ami folyamatosan feltárulkozik.