(Colleen Morton[1] exkluzív interjúja Geeta Iyengarral)
A Yoga Journal Geeta Iyengarral beszélget gyógyításról, fegyelemről és arról, hogy milyen híres apja, B. K. S. Iyengar árnyékában élni.
Geeta Iyengar nem fárad egykönnyen. Az ötnapos, Pasadenában (Kalifornia) tartott Iyengar Yoga Odyssey konferencia utolsó napján Geeta a hotelszobájába, egy indiai vacsorára invitált meg néhány tanárt. „Túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy elmenjek.” – mondta nevetve Patricia Walden senior oktató, aki szerint a meghívás tökéletesen jellemzi B. K. S. Iyengar fáradhatatlan lányát. Amikor Geeta Pune-ban van, akkor mindig csak szolgál – a családját, az intézetet és a tanítványait. Geeta Iyengart az egy hónapos tanítói körútján éppen ez az odaadás és energia hajtotta keresztül az Egyesült Államokon.
Bár a legtöbb Iyengar közösségen kívüli jógi ismeri B. K. S. Iyengar nevét, kevesen hallottak Geeta Iyengarról. Az Iyengar közösségen belül viszont sokan hosszú éveken át rendszeresen tanultak Geeta Iyengarnál Pune-ban, Indiában, a Ramamani Memorial Yoga Intézetben, ahol az órák többségét Geeta és testvére, Prashant tartja. Sokan olvasták és ajánlják a Jóga: drágakő nőknek[2] című úttörő munkáját. Geeta Iyengart sokan határozott, lenyűgöző tanárként tisztelik és szeretik, aki idén tölti be 57. életévét. Látható volt ez a találkozón is, ahol az amerikai senior Iyengar oktatók támogatóan és tiszteletteljesen mutattak be pózokat számára, valamint segítették a diákokat a napi pránájáma és ászana óráin. Néhány oktató egy kérdés-felelet szekció után könnyezve mondott nyilvánosan köszönetet Iyengarnak a nagylelkűségéért és bölcsességéért.
Geeta Iyengarnak nem volt könnyű élete. 9 éves korában egy komoly vesebetegséget diagnosztizáltak nála. Mivel a családnak nem volt elég pénze gyógyszerekre, ezért az apja szerint nem maradt más hátra, mint jógázni vagy várni a halált. 1973-ban Geeta anyja, Ramamani (akiről az Intézet a nevét kapta) hirtelen meghalt. Ettől kezdve lett Geeta az Iyengar család háztartásának női feje, ő főz minden ételt és felel az intézet adminisztrációs munkájának jelentős részéért. „Megválaszol minden egyes levelet, amit csak kap.” – mondja egy Iyengar oktató, aki 1998-ban Pune-ban részt vett B. K. S. Iyengar 80. születésnapi ünnepségén. Amikor az ünnepségen néhány résztvevő igyekezett felhívni a figyelmet szeretett Geetájuk nemrég volt születésnapjára, akkor tüntetőleg elhagyta a termet azzal, hogy az esemény nem róla szól és különben sem méltó az elismerésre. Így hát azon tanakodtam, hogy milyen lehetett Geeta Iyengarnak Pasadénába érkezni a nyitóesten, mikor egy teljes teremnyi csacsogó jógi merült tiszteletteljes csöndbe megjelenésekor.
Geeta Iyengarban megtalálható mind apja híres szigora és fegyelem iránti tisztelete, mind édesanyja könyörületessége, melyről szeretettel beszélt anyák napján egy ritka személyes megjegyzésben. Továbbá rendelkezik egyfajta bájos, diszkrét humorérzékkel is. A találkozó ideje alatt többször űzött játékos tréfát a diákok lustaságából, valamint az elméjük trükkjeiből, melyeknek szívesen bedőlnek, csak hogy ne kelljen szembesülniük félelmeikkel és gyengeségeikkel. Máskor hajthatatlanul szigorú volt, semmi mellébeszélés, már-már türelmetlen, mint azok az odaadó tanárok, akiket a diákok nem értenek meg, mert hiányzik belőlük az elköteleződés vagy az erőfeszítés.
„Azt mondják, hogy túl hevesek vagy túl szigorúak vagyunk.” – mondta Iyengar, miközben a kéz elhelyezésén dolgoztunk lefelé néző kutyapózban. „De ha a tenyereden keresztül terjedsz ki, akkor majd nem kiabálok. Mi az, ami miatt nincs ott a figyelmed?” Iyengar minden instrukciója ellentmond annak a meggyőződésének, miszerint tartozunk magunknak azzal, hogy a legfelsőbb, őszinte erőfeszítéseinket adjuk bele a jógába. Számos instrukciója mögött egy érzékeny szív költészete rejlik: „Kicsinyesség: rövid, zárt tenyerek. Nyisd ki a kezed, hogy adhass!”
Iyengar kezei szélesre vannak tárva. Nem dédelgeti az egót, sem a sajátját, sem másét. Nem becsüli alá a jóga végtelen tárgyának megértését. „Tudom, hogy mit csinálok.” – mondja, de hozzáteszi: „és azt is tudom, hogy mit csinált Gurudzsi (B.K.S. Iyengar).” Mesterének munkáját akarja megvilágosítani az amerikai elmék számára, akik gyakran túlságosan sóvárogják a válaszokat, ellenállnak a tekintélynek vagy a testükre fókuszálva mulasztják el a megértést. A küldetése világos: az apja fényébe állni és megvilágítani az utat a többiek számára.
Yoga Journal: Az Egyesült Államok jóga iránti érdeklődéséről a következőket mondta: „Ne legyen futótűz.” Meg tudná ezt magyarázni?
Geeta Iyengar: A jóga iránti növekvő érdeklődés és lelkesedés mindig örvendetes hír. Számomra egy egészséges jógafüggőség jobb bármilyen más függőségnél. A gyakorlás, a szádhaná ideje alatt a jóga tüzének füst nélkül kell égnie a spirituális szívben. A gyakorló, a szádhaka érdeklődése legyen elfogadó és dinamikus. Mégse legyen ez az érdeklődés olyan, mint egy erdőt felégető futótűz; a jóga iránti figyelem ne legyen zavaros, se rendetlen. Gyakran a kereső megfelelő cél vagy háttér nélkül jár különböző oktatókhoz, különböző jógaiskolákba. Ahelyett, hogy egy szilárd talapzatot kapna a téma anyagából, inkább darabokban kér a tudásból. A test, az elme és a megértés zavaros marad. Ha új oktatóhoz megyünk mielőtt gyakorolnánk és megemésztenénk a korábbi oktató módszerét, az nagyobb zűrt okoz, mint világosságot. Ha eleinte egy oktatónál tanulunk és egy jól megalapozott gyakorlásra teszünk szert, akkor éretten tudunk majd különbséget tenni. Gyakran a fájdalom, a nehézségek, a nyugtalanság, a kétségek és félreértések a megértés hiánya miatt ütik fel a fejüket. Ez a továbbiakban odáig vezet, hogy akadályozza önmagunk megértését. A jóga gyakorlása nem lehet olyan, mint a gyorsétel elfogyasztása. Ragaszkodni kell a módszerhez, hogy pontosan, precízen mélyülhessünk el a gyakorlásban. Emlékezz a mondásra: „Aki sokat hordozkodik, meg nem mohosodik.” Ugyanez érvényes a vándor jógagyakorlóra.
Yoga Journal: Rámutatott arra, hogy a diákok minden, jógához kapcsolódó kérdése a betegségek felé irányul. Ön szerint ez mire enged következtetni?
Geeta Iyengar: A jóga egy gyógyító módszerként vált ismertté a gyógyító és megelőző tulajdonságai miatt. De a jóga területe ennél sokkal szélesebb. A jóga gyógyító és terapeutikus értéke a szádhaná egyfajta pozitív, mellékes hatása, egy melléktermék. Előbb vagy utóbb felmerülhet a vágy, hogy a gyógyító folyamatból továbblépjünk, hogy közelebb kerüljünk az ismeretlenhez.
A szádhaka érdeklődése és látómezeje nem korlátozódhat csupán a terápiára. Természetesen, betegségeinket szem előtt tartva kell gyakorolni. A gyakorlás nem lehet ellentétes a gyógyulási folyamattal. Ahhoz, hogy az ember megoldhassa problémáit és legyőzze a betegségeket, tudnia kell kezelni a saját testét és elméjét. A test és elme igénye arra, hogy egészséges legyen, nem elhanyagolható.
Ugyanakkor nem vonhatjuk el a figyelmet az alapvető jógikus megfigyeléstől és a céltól: hogy közelebb kerüljünk a létezés magjához. Engedjük, hogy az értelem megérintse a belső testet is. Meg kell tanulni befelé figyelni, hogy felfedezzük az érzelmi és mentális állapotainkat és megismerjük értelmi képességeinket. Meg kell tanulni meglátni az elme, az értelem, az éntudat és az önzőség problémáit, melyeket gyakran kell korrigálni, hogy bárhol és mindenhol megmaradhassunk az öntudat útján. Nem rekedhetünk meg a végtelenségig a fizikai fájdalmak és problémák, valamint a testi jólét szintjén. Amikor egy ászanában javítjuk a testtartást, vagy ha a pránájáma közben korrigálunk a légzés módszerén, akkor nem csupán az izmokat, csontokat vagy a légzést igazítjuk. Megérintjük a tudatunkat, hogy megismerjük hangulatait és módozatait. A tudat működése az ászanában úgy nyilvánul meg, hogy a tudat áramlása józan és tiszta marad.
Yoga Journal: Ön ájurvédikus orvos. A jógagyakorló diák számára mennyire fontos, hogy ismerje az ájurvédikus alapelveket?
Geeta Iyengar: Nos, bármiféle gyógyító tudomány ismerete – legyen az ájurvéda, a modern orvostudomány vagy homeopátia – támogatja a jógagyakorlást. Azonban az ájurvéda a fizikai testen felül felismeri az ember erkölcsi, mentális, lélektani és intellektuális aspektusait egyaránt. Tehát, ha az ember megérti az anatómiája, lélektana és idegrendszere mellett a benne rejlő struktúrát – a három gunát: szattva, radzsasz és tamasz; valamint a három természetét: váta (szél), pitta (epe) és kapha (nyálka) – akkor tiszta képet kaphat a testéről és a tudatáról. Ez továbbra is csak egy objektív önmagunkról való tudás. Ezzel az objektív tudással a háttérben a jóga segít átalakítani ezt a fajta tudást egy szubjektív, gyakorlati önmagunkról való tudássá. Például apámnak nem volt alkalma ájurvédát tanulni, de a saját szádhanája, az alapos gyakorlása, a tökéletes elmerülése, mély beleolvadása és a jóga iránti teljes odaadása hozzásegítette ahhoz, hogy mélységeiben megismerje a testet és az elmét. Tulajdonképpen a módszere szerinti gyakorlás, tanítás és bánásmód a saját tapasztalatán alapszik. A fizikai és szellemi testét laboratóriumként használta, mégis az irányvonalai egyetemes értékűekké váltak.
Ami a vizsgálódásait illeti, csak azután jöttem rá, miután tanulmányoztam az ájurvédát, hogy Gurudzsi tapasztalatai mennyire közel állnak az ájurvédához. Magam is akkor kezdtem tanulmányozni az ájurvédát, amikor már elegendő ismeretre tettem szert a jóga tudományában. Először a jógára kell összpontosítani, hiszen ez a fő témánk. Viszont az ájurvéda szerint, ha megértjük az emberi test-elme alapvető szerkezetét, az nagyban hozzásegít minket önmagunk megismeréséhez.
Yoga Journal: Arra buzdítja a diákokat, hogy saját testi tapasztalataikon keresztül jussanak el a pózok megértéséhez. Mit tegyen a diák, ha a saját belső tapasztalata nem egyezik az oktató tanításával?
Geeta Iyengar: Nem mondtam, hogy a diákoknak a saját testükön keresztül kéne megérteniük az ászanákat. Viszont mikor az ember felveszi a pózt, illetve amikor benne van az ászanában, meg kell tanulnia megtapasztalni a külső és belső testét egyaránt. Hogy keresztülhatoljunk a tudaton, ahhoz az ember tudatosságának és intelligenciájának kell áthatolnia a testen és az elmén, hogy mindkettő együttműködjön a belső tudatosság felélesztésében. Ez a jógikus szádhaná valódi értelme. Most, mikor arra kértem a diákokat, hogy tanulmányozzák az ászanáikat és érezzék a testüket – a test elrendezését, a reakcióit – tulajdonképpen akkor segítettem őket abban, hogy megtanulják azt a folyamatot, amiben megtapasztalják az elme és az intelligencia elhelyezkedését. Ez pedig annak a művészete, amikor kívülről befelé és belülről kifelé is érzékeljük önmagunkat.
Az igaz, hogy amikor az oktatató tanít, akkor a diáknak engedelmeskednie kell, hogy tanuljon. De ez nem jelenti azt, hogy nem kell használnia saját ítélőképességét. Mikor a diák belső tapasztalása nem egyezik az oktató tanításával, akkor a diáknak még többet kell dolgoznia és elemeznie, jobban kell igyekeznie megérteni azt, amit az oktató mond. A diáknak még inkább fényesítenie kell a felfogóképességét ahhoz, hogy az oktató tapasztalati tudása megvilágítsa az útját.
Amikor tanítok, akkor erre kérem a diákokat. Meg kell tanulniuk befelé tekinteni, érezni és érzékenyíteni önmagukat. Ez nem csupán külső munka. Ez a megragadás módszere, a szétterjedés művészete. Egy ászana fizikai kivitelezését megtanítani könnyű, de az ászana igazi mentális folyamatának megtanításához egy mély és nagyon alapos megközelítés szükséges.
Yoga Journal: Az amerikai olvasókat érdekelni fogja, hogy milyen érzés egy olyan csodálatos oktató lányának lenni, mint amilyen az apja, illetve milyen oktatóként az apja módszerét tanítani? A Jóga: drágakő nőknek-ben azt mondja, hogy apja „nem lányaként, hanem tanítványaként” kezelte. Kifejtené ezt?
Geeta Iyengar: Nemrég valaki megkérdezte tőlem, hogy milyen az apám árnyékában lenni, mire azonnal azt feleltem, hogy: „Nem az árnyékában vagyok, hanem a fényében állok.” Amikor az apám módszerét tanítom, olyankor ő nem az apám, hanem a mesterem. Úgy követem a mesterem, mint bármely más tanítvány, habár határozottan nem vak hittel való követésről van szó. Gurudzsi a jóga ösvényén elért eredményei igazolják a téma helyességét és érvényességét. Gyakorlása és tapasztalata nem csupán útmutatássá, hanem jelzőfénnyé vált számunkra. Amikor a módszerét tanítom, bizonyos vagyok abban, hogy ez egy ellenőrzött út. Saját gyakorlásomban megtapasztaltam az értékeit és eredményeit. A tanítás során pedig a tanítványaimon láttam az eredményeit.
Mikor Gurudzsi engem tanított, akkor nem mutatta ki szeretetét, a szülőnek a lánya iránti vak szeretetét. A jóga fegyelmet követel. Gurudzsi szeretetteljes és könyörületes, de sohasem veszélyeztetné a fegyelmet. Azt tanítja nekünk, jógatanítványoknak, hogy miként kell fegyelmeznünk magunkat, hogy az a javunkat szolgálja.
Yoga Journal: Beszélt arról, hogy édesanyja könyörületes és szigorú nevelésben részesítette. Hogyan definiálná a könyörületesség fogalmát egy oktató esetében? Hogyan tanítson az oktató a könyörületesség és fegyelem megfelelő arányait szem előtt tartva?
Geeta Iyengar: A könyörületesség és a fegyelem nem két különálló dolog, hanem ugyanannak az éremnek a két oldala. A fegyelem könyörületesség nélkül brutális és végzetes lehet, míg a könyörületesség fegyelem nélkül hatástalannak vagy ártalmasnak bizonyulhat. Az oktatónak szüksége van a megfelelő egyensúly megtartására. Tanítás közben az oktatónak fegyelmeznie kell a tanítványt, de a fegyelmezés nem válhat egy rideg és merev szabállyá, elvégre a fegyelemnek a diák javát kell szolgálnia. Az oktató ne gyötörje tanítványát fegyelemmel, hiszen a cél az, hogy a diákot a megfelelő és igaz útra terelje. Habár ez a változás nem jelentkezik azonnal, de az oktató könyörületessége enyhíti a fegyelem merevségét és szigorát, így a tanítvány könnyen fejleszthetővé válik.
[1] Colleen Morton jelenleg a Yoga Journal intrenetes tartalmáért felelős igazgató.
[2] Yoga: Gem for Women, Timeless Books, 1995 – magyar fordítása még nincs
Fordította: Sós Irén
Lektorálta: Fenyvesi Judit
Forrás: Yoga Journal, september-october 2001, 65-69. oldal