(B. K. S. Iyengar 2015-ben publikált cikkének fordítása)
Egy indiai bölcselet szerint az emberek szolgálatával Istent szolgálod. Ennélfogva úgy érzem, hogy a jógatanítás a legnemesebb szolgálat mind közül, ahogyan a tanítványokat a sötétségből a fénybe, a tudatlanságból a tudásba és a halandó test tiszteletétől a halhatatlan lélek tiszteletéig vezeted. Ezáltal segíted őket abban, hogy Isten gyermekeivé váljanak.
Viselkedéseddel ne lépd túl a saját határaidat! Érezd, hogy a tanítványaidban rejlő mindenhatót szolgálod még akkor is, amikor figyelemre inted őket. Arra kérlek, légy eszményi példa a tanítványaid előtt!
- Gyakorolj hittel,
- gyakorolj bátorsággal,
- gyakorolj lelkesedéssel,
- gyakorolj megértéssel,
- gyakorolj megszakítás nélkül és tiszteletteljesen!
- Légy etikus a tanítás során!
- Őrizd meg a teljességet és a tisztaságot a szádhanádban1!
Ha látsz egy hibát és nem törekszel annak javítására, akkor tanításod etikátlan. Etikátlan az a tanítvány is, aki nem alkalmazza azt, amiért már kijavították.
Szádhanádban őrizd meg a teljességet és a tisztaságot! A fény ragyogó lesz és a felmerülő bánat elmarad. Ha bánat érne, úrrá leszel rajta. Heyam duhkham anagatam2. A felmerülő fájdalmak elkerülhetőek és elkerülendőek.
A tanár megköveteli a tanítvány fegyelmét, így a tanítvány részéről is jogos elvárás a tanár fegyelmezettsége ahhoz, hogy tanárként tekintsen rá. Arra kérem a saját tanítványaimat, hogy tanítás közben önmaguknál is jobban óvják a tanulóikat. Tanár lévén nem teheted meg, hogy kíméled magad azért, hogy másnap jobban a tanítványaid segítségére lehess.
A tanár szerezhet tudást könyvekből, de tanulmányoznia, adaptálnia és újraértelmeznie kell mindazt, amit olvasott ahhoz, hogy ez a szádhanájában visszatükröződjön. A saját testén kell éreznie és megtapasztalnia mindent, mielőtt útmutatást nyújtana a tanítványainak arról, hogyan okuljanak saját hibáikból.
Manapság a tanárok gyorstalpalót akarnak tartani azoknak a tanulóknak, akik tanárok szeretnének lenni, de megfeledkeznek a tapasztalati tudás értékéről, ami megfigyelés és gyakorlati ismétlés által fejlődik ki, és amihez időre van szükség. Ha a tanárnak magának is sok időbe telt a megértés, akkor hogyan képezhetné ki ilyen rövid idő alatt a tanárnak készülő diákot? A tanár feladata, hogy ezt is tudatosítsa a diákban. Sajnos a tudásszerzést a haszonszerzés vezérli, ezzel szemben a szádhana célja a tudás elsajátítása.
A tanárnak gyakorlás közben jelen kell lennie a testével, minden izmával, minden csontjával, minden ízületével, minden szövetével, minden érzékével, intelligenciájával, tudatosságával. Tehát, a tanároknak gyakorolniuk kell azért, hogy fejlődjenek. A szádhana fokozatos felemelkedést kell, hogy hozzon, a tudat és a tudatosság kiterjedésének pedig fokozódnia kell azért, hogy a mrdu3 szintről az atma prasadanam4 szintre léphessenek. Kívánom mindannyiótoknak ezen szintű látás és érzékelés művelését annak érdekében, hogy jobb tanárokká váljatok!
1 szádhana – gyakorlás, törekvés, keresés; a tökéletes koncentráció és fegyelem, amely segíti a jógit céljának elérésében.
2 Heyam duhkham anagatam (Patandzsali Jóga-szútráiból a II.16-os aforizma) jelentése: heyam – elkerülendő, elutasítandó, megelőzendő; duhkham – bánat, gyötrelem; anagatam – jövő, ismeretlen, be nem következett.
3 mrdu – a földitől való bizonytalan és gyenge elszakadás, leválás; erőtlen, puha, rendszertelen, gyenge.
4 atma prasadanam – a mindenre kiterjedő öntudat állapota; a lélek kitágulása és szétterjedése, e szétterjedés csendessége, egyenletessége és stabilitása, ahol a test minden részét és minden egyes sejtjét az öntermészet járja át.
Fordította: Kolozsvári Zita
Megjelent: Yoga Rahasya Vol.22, No.3 (2015), 8-10. oldal – Guruji Iyengar’s message for teachers and would-be teachers