Képzettsége: Okleveles Iyengar Jóga Oktató – Introductory II. (2019)

A futás és a tánc iránti érdeklődésem vitt először a jóga felé. A végső lökést a piriformis sérülésem adta. Ez a futók körében ismert körteképű izmocska nyitott kaput egy új életmód és életfilozófia felé. A sérülés eltűnt, a jóga megmaradt. Felfedeztem benne az önfejlesztés módját. Szeretném minden elvetemült atlétának, sportolónak és nem sportolónak átadni, élni úgy érdemes, ha okosan használjuk testünket, tanítjuk elménket.

Körbenéztem, kipróbáltam sok jó tanárt, s nekem ez a metódus hozza az örömteli, mélyreható fejlődést. Egy Iyengar oktató azt is meglátja, ha egy borsószemnyi különbség van a két könyök helyzete között. Van, akit visszavet ez a végtelen precízség. Minek kell úgy törni magunkat látszólag jelentéktelen miliméterekért, az érzékeny testtudat először még érthetetlen mélységéért? A futásban is látjuk azonban, hogy pont ezekben a végtelen kis különbségekért, a percekre, majd másodpercekre fordítható változásokért folynak az igazán nagy küzdelmek. Itt lépünk be igazán a tudatosság világába. Az Iyengar jógázók közössége pedig, olyan közösség, ahol megoszthatóak a kihívások, a nehézségek. Megértésre találsz, hiszen mások is ezen az úton járnak, hasonló intenzitással, áldozva forrást, időt, energiát. Itt otthonra találtam.

„Műkedvelő” villamosmérnök vagyok, aki a gyakorlati mérnökséggel egy percet sem foglalkozott ám öt évig főiskolán tanítottam az elméletet. A kommunikáció területén dolgozom 20 éve. A jógoktatás is arról szól, hogy átadjuk azt, amit megtapasztaltunk

Azzal, hogy megosztom az ászanák végrehajtásának tapasztalatát, a saját megértésemet is mélyítem. A jóga más testen, más lelken, más pszichológiai karaktereken különbözőképp dolgozik. Mások a nehézségek, mások a könnyebbségek. Hol erősebbek, hol gyengédebbek a hatások. Megrendítően sokrétű tanulás és megértés forrása ez számomra. A jógaoktatás óta gyakorlásom már nemcsak magamért történik, hanem a gyakorlókért is, akiket szeretnék fejleszteni. Nekik szeretném átadni azt, hogy a szorgos, rendszeres önfegyelem, amire a jóga tanít, amit a test fegyelmezésén keresztül élesítünk, messze vezet. Olyan helyre, ahová nem is mertük volna álmodni magunkat. Nagy boldogság, ha bárkit megnyerhetek, hogy induljon el ezen az úton.

A jógagyakorlás tapasztalatom szerint olyan, hogy fizikailag, szellemileg és lelkileg is jobban érezzük magunkat utána. A végére megnyugvás költözik a napi aktivitás, sürgés forgás helyébe. Megérint minket a gyakorlás. A test leigázásával lassan-lassan a szellemünk feletti irányítást is átvehetjük. Csendbe burkoljuk magunkat. Olyan csendbe, ami rezegni kezd a szobában. Ez a pillanatnyi bizsergő csend azt sugallja, elértünk valamit. Ezt a hatást szeretném elérni én is, amit én kaptam meg eddig tanáraimtól, és ezt is szeretném átadni óráimon. Ezt a csendet.

Szabadidőmben legszívesebben magas szintű oktatók műhelyeire, képzéseire járok a természetjárás és terepfutás mellett. Szeretek a quantumfizika és a világegyetem értelmezésébe kukkantani, megérteni ki vagyok, hol vagyok és merre tartok a jóga ősi szövegei segítségével. Nagyon érdekel a szanszkrit nyelv, ez a misztikus titkos kód, ami elvisz a teljes megértés felé. Az indiai hagyomány szerint elsajátításához 49 esztendő szükséges. Nem fogok unatkozni életem végéig egy pillanatot sem, ám ha ez a cél sem elég, előveszem újra zongora tanulmányaimat is.

Oktatóim, mentoraim végtelen szeretettel vesznek körül, figyelik fejlődésemet. Ez biztonságérzetet ad. Mély hálát érzek oktatóképzős tanáraim Veres Mónika és Trapp László felé. Úgy érzem Budapest az Iyengar jóga európai fővárosa, több magas fokozatú oktatók között válogathatunk, akik katalizátorok, akik az élő, hiteles példát a szívükkel, életükkel, minden egyes megnyilvánulásukkal mutatják.