Ön egyre kevésbé látható a nemzetközi körforgásban. Hogyan egyezett bele mégis, hogy egy ilyen nagy léptékű jóga-csúcstalálkozót vezessen Kínában?
Az indiai kormány számára fontos volt, hogy a hatvanéves kínai-indiai barátság ünneplése alkalmával bemutassa a jógát Kínában. Engem már nem lelkesít az utazás és a külföldön való tanítás, de ezt a meghívást elfogadtam, mert ez egy jelentős csúcstalálkozó, hiszen a két országnak évezredekre visszamenő kulturális kapcsolatai vannak. Mivel több száz jógagyakorlóval egyedül nehezen boldogultam volna, ezért azt kértem, hogy vihessek magammal egy senior tanárokból álló csapatot, akik asszisztálnak nekem. Ez a csapat lassan 14 fősre duzzadt, és más országok senior oktatói is tagjai. A bejelentkezett gyakorlók száma pedig, úgy tudom, napról napra nő. Júniusban, mire megérkezem, körülbelül nyolcszázan lesznek.
Mi lesz pontosan a tanítás témája Pekingben? Csak haladó gyakorlók számára lesz követhető, vagy kezdőknek is?
Azt hiszem, ma Kínában nagyon magas a jógát gyakorlók száma. A téma tehát nem ismeretlen számukra. De én arra fogom helyezni a hangsúlyt, hogy hogyan is kell ezt népszerűsíteni. Ez a csúcstalálkozó egyaránt tanulságos lesz azoknak, akik számára ismeretlen a téma, és azoknak is, akik megértik a jóga igazi mélységeit. Meg szeretném mutatni nekik, hogy hogyan kell eljutni a kezdetektől az igaziig. Az ászana és a pránajáma érzékelhető aspektusai a jógának, de vannak további, kevésbé nyilvánvaló rétegei is. Ezek kötik össze a jógát az életünkkel, szellemi és erkölcsi egészségünkkel. A jógának ezen aspektusairól kevesen beszélnek – hogy hogyan kapcsolja össze a fizikai síkot a szellemivel, hogyan mozog a perifériáról a legmagasabb filozófiai szintekre, egyensúlyt eredményezve az elmében… Azt gondolom, hogy az én felelősségem megmutatni, hogyan mozdulj a testtől az elme felé, az elmétől az intelligencia felé, és végül a tudat ill. a psziho-spirituális test felé. Ez pedig egy óriási felelősség.
Kínának megvannak a maga ősi, bennszülött, a jógához hasonló rendszerei, mint például a Tai Chi, ami hasonló kötődéseket feltételez. Lát kapcsolatot ezek közt?
Természetesen. Könnyű lesz a kínaiakkal összekapcsolódni ezekben a témákban. Évszázadok óta gyakorolnak olyan fizikai rendszerekben, amelyeknek szellemi dimenziói vannak. Például ott van a yin és a yang, ami párhuzamba vonható azzal, amit mi ida-nak (tudat) és pingala-nak (önvaló) nevezünk. Indiában jó néhány kínai jógatanítványunk van, és Iyengar jóga tanárok már egy ideje rendszeresen járnak Kínába. Van tehát egy eszmecsere folyamatban a két világ közt. Nagyon várom már, hogy az ő mestereikkel beszélgethessek.
Ön volt az első, aki a jógát Nyugatra vitte, ahol most hatalmas tábora van. Mégis mi a tapasztalata, könnyebb a jóga filozófiáját Keleten megmagyarázni?
Úgy találom, hogy Kelet sokkal könnyebben teszi magáévá a jóga filozófiáját. A jóga tulajdonképpen érzelmi téma, a nyugatiak pedig a fejükben élnek. Keleten ezzel szemben a szív intelligenciája dominál. Mindkettő nagyon erős a saját területén. De azt is megfigyeltem, hogy azokban a nemzetekben, amelyek földrajzilag a középpontban helyezkednek el – mint például Oroszország és Afrika – mindkét megközelítésből a legjobb található meg. Mind a fejüket, mind a szívüket az előnyükre használják. A jóga azt tanítja, hogy Kurukshetra-tól dharmakshetra felé kell tartani, és isten a tudója, hogy főleg ma sokkal kevesebb Kurukshetra-ra van szükség.
Nemrég volt egy heves vita a médiában a Vegyük vissza a jógát mozgalom kapcsán. Ezt a mozgalmat az Amerikai Hindu Alapítvány kezdeményezte, és kitűzött célja volt, hogy visszaállítsa a hinduizmus fontosságát a jógában. Ön egyetért ezzel?
A jóga egy indiai örökség, nem hindu tulajdon. Patanjali Jóga szútrái, amik a rendszer alapját képezik, az egész emberiséghez szólnak, nem csupán a hindukhoz. Az, hogy a jógik régebben nem utaztak annyit mint ma, nem jelenti azt, hogy ez a rendszer csak egy közösséghez vagy egy helyhez tartozik. Patanjali a jógát sarva bhauma-nak, egyetemes kultúrának nevezi. A jóga az egyénnek, mint keresőnek (sadhaka) a fejlődési útja a testtől az önvaló felé. Hol itt a hely a kétség számára?
Egy másik érv a Vegyük vissza a jógát mozgalom ellen az, hogy az ősi hindu szövegekben nagyon kevés utalás történik a jóga ászanáira. A legtöbb ászana modern fejlemény, csak kétszáz évre vezethető vissza. A jóga dinamikus, akár az élet. Ha kutató elmével rendelkezem, miért ne kutathatnám a jógát mint tudományt, és miért ne fejleszthetném ki a saját értelmezésem?! Hiszen mint jógagyakorlók azt kutatjuk, hogyan lehet növelni a sejtek oxigén-ellátását, hogy ne haljanak el. A téma olyan mély és sűrű, hogy akármilyen mélyre is hatolunk benne, még mindig csak a felszínét kapargatjuk. Miért is lenne a jóga tanulmányozása statikus?! Az ősi szövegek szerint annyi ászana van, ahány lény a világban. Ha viszont azt kérdezné, hol vannak ezek mind felsorolva, azt válaszolnám, hogy egy nemzet, melynek a megszállók sokszor megzavarták a kultúráját, sok mindent elveszített ebben a folyamatban.
Zavarja Önt, ha a jógát mint fitnesz-formát reklámozzák?
Tény, hogy a jóga nyitott mindenféle értelmezésre. Például Patanjali szexuális jógáról is beszél – ha tehát valaki úgy dönt, hogy a jógát csak erre fogja leredukálni, mit lehet tenni? Nem hibáztatom az embereket a jóga nyitottságának kizsákmányolásáért. Végül is az ötvenes években, amikor a Nyugaton próbáltam terjeszteni a jógát, nem segített volna sokat, ha a szellemiségéről és a filozófiáról kezdek beszélni. Tehát úgy kapcsolódtam az emberekhez, ahogyan lehetett – megmutatva nekik a fizikai bátorságot, amit a jóga ad. Abban az időben csak kávén és kenyéren éltem, mert alig lehetett vegetáriánus ételt találni. Látták, hogy nyolc-kilenc órát tanítok naponta ezzel az étrenddel, és még mindig volt elég erőm – tehát a fizikai aspektust hangsúlyoztam. Csak egy évtizeddel később kezdtem el lassan beszélni az értelemről, az elméről és a tudatról. Addigra már készek voltak rá. Lehet, hogy látni fogja, amint egy nap a piac-orientált jóga ipar valami mélyebbé alakul át.
A jógát most kihasználják, és ez rossz hírnevet ad neki. De a kerék küllőinek is fel kell emelkedni a lefele út után, nem? (nevet) Ennél rosszabb aligha lehet, tehát muszáj, hogy jobb legyen. Manapság bárkit hívhatnak yogacharya-nak, de az emberek egy nap meglátják majd a fényt, és igazi gurukat fognak keresni.
Azt beszélik, hogy ez az utolsó nemzetközi útja, és ezután visszavonul az aktív gyakorlástól.
Igen, ezt mondtam, de ha még mindig tudok segíteni azoknak, akik a tudást keresik, miért ne? Átvettem néhány női órát, mert a lányom (Geeta) nem érzi túl jól magát. Így most mindenki, aki órakra akar jönni, azt kérdezi, melyik napokon tartom én az órát! Azt hiszem, 93 évesen még mindig friss vagyok a témában. De valóban nem szeretnék többet utazni. Az elvárások terhe túl nagy ezeken az utakon, és nem tudok csak úgy üldögélni az emelvényen és megfigyelni.
Unokáját, Abhijata-t készíti fel arra, hogy hagyatékának örököse legyen.
Ennek a parampara-nak az átörökítőjét látom benne. Nagyon fogékony, és én megtanítom neki, hogyan kell az alapokat stabilan tartani, hogy a test majd bármilyen krízissel szenvedés nélkül birkózzon meg. Amikor őt tanítom, mindig van körülöttünk 30-40 másik tanítvány, ilyenkor ő eszköz arra, hogy a többieket is tanítsam! Nagyon sok a változás körülöttünk a világban, és az elkövetkező évtizedekben neki kell majd ezzel a változó világgal foglalkozni. A számítógép megváltoztatta az életünket, viszont hozzájárul ahhoz is, hogy a test gyorsabban korcsosuljon el belülről. Neki kell megosztani azt a tudást az emberekkel, hogy hogyan tudja a jóga megállítani ezt a pusztulást, és visszahozni az egyensúlyt az életünkbe.