Prashant Iyengar: A nyelv működésformája
(Organology and Sensology in Yogashastra, Szerv- és érzékszervtan a jóga tudományában, Ramamani Iyengar Memorial Yoga Institute & Yog – Mumbai, 2011)
A nyelv elképesztően sokrétű érzékszerv, szinte fölfoghatatlanul sokféle tulajdonsággal. Rendkívül rugalmas. Mindenféle nem egyenes dolog veszi körül. Éles fogak őrzik és borítják, amelyek az őrlés, vágás és harapás fegyverei, mégis a nyelv megőrzi természetét: rászed, álnok és mohó. Állhatatlanul mozog állandóan, de mégsem lesz elege, mégsem fárad el sosem mozgásában olyannyira, hogy a túlevés olykor halált is okozhat. A nyelv fölötti irányítás elvesztése a halál felé vezető utat nyitja meg, kontrollálása orvosunk és az egészség eszköze.
Azt gondoljuk, hogy működése az ízlelésben merül ki, de sok más feladata is van. Különböző olyan anyagokat és ételeket nyalunk fel vele, mint a sirkhand[1] vagy a csatni[2]. Harapás, rágcsálás és rágás közben a nyelv körkörös mozgásával segíti a fogak munkáját. A nyelv balról jobbra forgatja az ételt és – a nyálmirigyekből származó nyál segítségével – alkalmassá teszi arra, hogy a gyomor befogadja a pépet. Evés után a nyelvet a fogak tisztítására használjuk. A nyelv, az ajkak, a torok, a fogak és az állkapocs összehangolt munkája teszi lehetővé a nyelést.
A nyelv működésének egy másik formája a beszéd során valósul meg. Az ember a beszéd révén vált különlegessé. Erőnk és hatalmunk a beszéd művészetében áll. Az állatok nem tudnak beszélni. A beszéd a nyelvet iszonyatos gimnasztikai mutatványokra készteti és profi színésszé képzi. Csak kérdezz meg egy gyereket, micsoda nehézséget okoz ez neki, akinek még nehezen forog a nyelve. Van olyan, aki nem esett át nyelvgyakorlatokon? Nevelésre, tanulásra és erőfeszítésre van ehhez szükségünk. A beszéd csodálatos idegi-izomzati munka. Itt megint ki kell emelnem, hogy ez a szervünk fáradhatatlan tornász: soha nem fárad el, nem fájdul vagy rándul meg. Az izmok már mind kifáradhattak, de a nyelv még mindig forog. A fogak őrködése ellenére is szabadon mozoghat a nyelv.
Ínyenc, válogatós és akaratos a nyelvünk, nem szereti az olcsó ételt, mindig csak pazar lakomák után vágyakozik. Képmutató is lehet, minden életkorban rózsaszín, örökifjú. Egyfajta bevonat és ízlelőbimbók borítják, amelyek az ízlelés érzékeléséért felelősek. Újabb kutatások kimutatták, hogy az egész szájüregben találhatók ízlelőbimbók. Ezek voltak a nyelv működésének külső szempontjai, fordítsuk most figyelmünket ezoterikus fiziológiája felé.
Testünk mennyei alkotóelemekből is áll. A nyelv tartalmazza a tűz elemet. Az Aitréja Upanisad szerint a tűz a beszéd formájában lépett a szánkba és bárkit megégethetünk vele. De a száj nedvességet is tartalmaz. És persze az olyan zsenik, mint Dnyánésvar[3] szája a tudás istennőjének, Szaraszvatínak[4] a lakhelye. A nyelv fedi föl tehetségünket, mert a tudás forrása és kifejezője. Eddig a nyelv két működésformájáról, az ízlelésről és a beszédről szóltunk, jóllehet sokkal több szerepe van. Tüzet okádó veszélyes fegyver, de együttérzést is kibocsáthat a nyomorultra, mint ahogy a szentek teszik. Egyszerre tud áltatni és elbűvölni, csalni és hazudni. Kifejezheti a beszélő értelmét, jellemét és ékesszólását. Hitet ébreszthet és megcsalhat.
Az igazság feltárásának hatékony szerve, és ahogy kijelentheti, úgy el is torzíthatja azt. Ígérhet és meg is valósíthat, de el is pusztíthatja a hitet. A nyálnak fertőtlenítő hatása van, amit az állatok ki is használnak, mert úgy gyógyítják magukat, hogy nyalogatják sebeiket.
Elmélyült tanulmányozást igényel az a tény, hogy a nyelv funkciójában kétélű fegyver. Különös jelentősége van ennek a jógi szempontjából, mert mindegyik jamában[5] kiveszi részét. A szádhana[6] terén lényegi fontosságú az erőszakmentesség. Az erőszakmentesség a jamák egyik fontos összetevője. A beszédet is alaposan művelni kell az erőszakmentesség szellemében. Egy másik jama, az igazság tekintetében is komoly hozzájárulása van a nyelvnek, és mondani sem kell, hogy segít a lopástól való tartózkodásban, a cölibátusban és az aparigraha, azaz az irgalmasság kifejezésében.
Gondolkodjunk el a nijamákról[7] is. Az első nijama a tisztaság, amelynek létrehozásában a nyelv tisztasága a legnagyobb fontosságú. Ugyanúgy kapcsolatban van az elégedettséggel: a beszédnek hozzá kell járulnia az elégedettség megízleléséhez. A harmadik nijama az aszkézis. Háromféle erőfeszítést (tapasz) ismer hagyományunk: testi (kájika), a beszéddel és a mentális, illetve tudattal kapcsolatos (vangmaja), s végül a szvádhjája erőfeszítését. Ez utóbbi a nyelv hozzájárulása, mert ismételgetjük és tanulmányozzuk a Védákat, valamint a vallásos értekezéseket, és a mantrázást (dzsapa) is a nyelv segítségével végezzük. Az Isten iránti tisztelet (Ísvara pranidhána) azt jelenti, hogy minden tettünket és cselekedetünket az Úrnak szenteljük. Ez vonatkozik a nyelvre is: Isten nevét ismételgeti, odafigyel erre és Hozzá imádkozik. Tehát az összes jamának és nijamának szüksége van a nyelv szádhanájára. Gyakorlatoztatni kell és fölkészíteni a jóga elmélyült szellemi gyakorlásának követésére.
Az astanga jóga további tagjai az ászana, a pránájáma, pratyáhára, dhjána és a szamádhi, amelyekben ugyanilyen fontos a nyelv szerepe. A nyelv izgés-mozgását irányítani kell az Istenen való meditációhoz és a Vele való azonosuláshoz. Ha szabadjára engedjük a nyelvet, egyáltalán nem tudjuk irányítani a tudatot.
A nyelv alapvető szerepet játszik a tudás megszerzésében és a gyönyöröktől való elszakadásban. A szellemi törekvés és a jóga elmélyült szellemi gyakorlásának lényegi része a nyelv irányítása, megfékezése és szádhanája. A nyelv tevékenysége egyaránt lehet építő és romboló. Az építő jellegű tetteket fegyelemmel, neveléssel és kulturáltsággal kell bevésni, újra és újra meg kell tanítani. Szádhanára, gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy tudjuk, mit tegyünk, illetve ne tegyünk meg. Ehhez erőfeszítésre (tapasz) van szükség, de ahhoz, hogy romboló tettet hajtsunk végre, nem kell gyakorolnunk. Ez könnyen megy. Ahogy Kálidásza[8] mondta, a tudat irányultsága olyan, mint a vízé: lefelé tart. Láthatjuk, mennyire gondosan kell bánnunk a nyelvvel.
Most hogy röviden megismerkedtünk az öt érzékszervvel, megismerkedtünk a hangot, a tapintást, az ízlelést, a formát és a szagot megragadó érzékszervekkel, vizsgáljuk meg a működést biztosító szerveket: száj, kezek, lábak, végbél és pénisz.
[1] Édesség, amelynek az alapja tisztított joghurt.
[2] Fűszeres szósz.
[3] XIII. századi náth jógi és filozófus.
[4] „Az istennő, aki elvezet az önismeret lényegéhez”, „a vízzel teli istennő”, a tudás és a művészetek istennője. A hindu hármasisten Brahmájának, a teremtő istennek női párja, a szattva guna megtestesítője.
[5] A jóga nyolc tagja közül az első, az öt erkölcsi szabály, amely a jóginak a társadalommal való kapcsolatát szabályozza.
[6] Napi szintű elmélyült szellemi gyakorlás.
[7] A jóga nyolc tagja közül a második tag, a jógi egyéni életvezetésére, gyakorlására vonatkozó szabályokat foglalja magába.
[8] A Kr. u. V. században élt szanszkritül alkotó költő és drámaíró.
Fordította: Drimál István, Okleveles Iyengar Jóga oktató