(Kevin Gardiner személyes közlése, és B. K. S. Iyengar 95. születésnapja alkalmából tartott beszéde alapján)

A hatha jóga a legtöbb ember számára testi gyakorlatok rendszereként ismeretes. Ugyanakkor tartsd szem előtt, hogy a jóga nem csak és nem elsősorban testi munka, hanem az emberi lény legbensőbb rétegének, az átmánnak[1], azaz az önvalónak a kiterjesztése az emberi létezés mindegyik rétegébe. Éld tudatosan, intelligensen a tested. Használd az eszed, hogy a tested az önvaló hordozója legyen. A tudatosság egyik oldalról áthatja az emberi lény megnyilvánulását, a másikról pedig a test segíti az önvaló megnyilvánulását. Itt kezdődik az erkölcsösség (jámá, nijámá), mert az önvaló átható jelenléte meghatározza a viselkedésedet. Ha az önvaló áthatja létezésed összes rétegét, akkor végül igazi lényeged, az, aki valójában vagy, megszabadul a rétegektől.

A jógában végzett testgyakorlatokat ászanáknak hívják, de a szó eredeti jelentése az, hogy “ülés”. Igazi önmagad, a tudatod ültesd a szívedbe, lényed középpontjába, hogy kiterjessze a megtestesülésed, s hogy megtestesülésedként terjedjen ki. Ugyanakkor, mivel igazi önmagad, önvalód nem más, mint Bráhmán, az Isten, ezért az ászana egyben upászáná. Az upászáná jelentése az, hogy az Isten, azaz Ísvara mellé ülsz, aki a jóga filozófiája szerint a purusa, vagyis az önvaló egy speciális formája. Ez azt jelenti, hogy miközben az ászanákat végzed, a testgyakorlat révén maga Isten terjed ki a testeden keresztül.

Hogyan tapasztalod meg Istent ászanázás közben? Önvalód több hordozón, burkon keresztül nyilvánul meg. A konkrét fizikai testen belül, azt átitatva finomabb, energetikai testtel is rendelkezel, amelyet rezgésként tapasztalhatsz meg például az AUM éneklése során. Ez az energetikai szint vezet tovább az ész szintje felé, amely képes fölfogni, hogy létezik az összes hordozón túli transzcendens lét, amelyet megszemélyesítve Ísvarának vagy purusának nevez a jóga, s ráadásul ez a transzcendens lét egyszerre benned is jelen van átmánként, igazi önmagadként. Ísvara/purusa rezgés, energia is, ami nem rendelkezik konkrét formával, de a mantrával megrezegtethető.

Nem sok értelme van fitnesszként végezni a jógát, mert nem erre találták ki, hanem benső rétegeid, s végül a mindenen túli Isten megtapasztalása érdekében. Ezért a jóga helyes végzéséhez igen csiszolt intelligenciára, észre, s nagyfokú érzékenységre van szükség. Az ászanákat nagyon pontosan érdemes végrehajtanod, s nem csak azért, hogy hosszú távon ne okozz magadnak sérülést, hanem azért, mert minél jobban beszabályozod a mozgásod, az energiád áramlását, annál jobban megerősödik mind a tested, mind az energiád. Csak akkor működik helyesen, s gyógyító jelleggel a jóga (s nem csak tested, hanem lelked is gyógyítod vele), ha megérted, mit miért kell úgy végezni, ahogy azt előírta a hagyomány. A megértés pedig az eszedet fejleszti. Az ászana olyan fájdalom – és nem szenvedés – tudatosan és szabad akaratból történő létrehozása, amely jótékony hatású. A testhelyzet így a homeopátia elvén alapulva fejti ki hatását: az adott testrészt stresszes (“beteg”), korlátozott helyzetbe hozza, s az ott végzett munka révén gyógyít.


[1] Szanszkrit visszaható névmás: maga, önmaga. Az Upanishadok korától kezdve az átmán az emberi lény lényegét jelenti, aki örök, változatlan, az inkarnácók közötti önazonosság folytonosságát biztosítja, s végeredményben azonos Bráhmánnal, a világegyetem forrásával. (James G. Lochtefeld 2002: The illustrated Encyclopedia of Hinduism, The Rosen Publishing Group, Inc., New York, 69. o. sk.)