Sok évvel ezelőtt, amikor az első kötelet szereltem fel az otthonomban, hogy hevederes fejenállást végezhessek, a legidősebb lányom, aki akkor még kisgyermek volt, fejjel lefelé lógva a kötélen így szólt: „Hű, apa, milyen mókás! Ez viccesebbé teszi az életet!” Azóta sem találok pontosabb kifejezést az érzésre, melyet akkor tapasztalunk, ha fordított pózokat végzünk: ez valóban szórakoztatóbbá teszi az életet!
Szemelvény a Newsban (az Oxfordi Iyengar Intézet magazinja) 1996 nyarán megjelent válaszlevélből. A jóga egy. Ugyanígy az ászana is egy, csak az emberek nevezik és csinálják különbözőképpen. Az astánga jógában nem létezett olyan hogy vinjásza jóga, ezért helytelen a jógát vinjásza jógának nevezni.
Pózról pózra elemezve az Iyengar jógát egyesek túlságosan merevnek tarthatják. Összességét tekintve viszont, ha óráról órára elemezzük, az Iyengar jóga feltűnően dinamikus. A tanárok szinte soha sem ismétlik ugyanazt a mozdulatsort az órákon.
A Yoga Journal Geeta Iyengarral beszélget gyógyításról, fegyelemről és arról, hogy milyen híres apja, B. K. S. Iyengar árnyékában élni.
„Lőjük föl a buddhi tűzijátékát, melynek fényénél meglátjuk a lélek kiválóságát és tündöklését.”
A kezeink sokszínű kifejező erejéről elmélkedik Prashant Iyengar.