A következő írás Prashant Iyengar beszédének átirata. Prashant rendkívüli precizitással válogatja meg szavait, a fordítás megpróbálja minél hűebben visszaadni az eredeti anyag szövegkultúráját.
Az Iyengar jóga harmadik aspektusa az időzítés. Guruji rájött arra, hogy az időzítés aspektusa az, amivel véghez lehet vinni egy folyamatot. Az ászanában töltött hosszú idő nem csupán az illető akaratának kirakata, vagy amolyan potenciális büszkeség. Az időzítés aspektusa segít az ászanát felépíteni, fejleszteni és felszínre hozni. Az „időzítés” az anyagcsere (metabolizmus) periódusának is tekinthető. Ez a bevitel és az eredmény közti idő. Az eredmény a bevitel után várható el.
Ez a három aspektus más rendszerben ismeretlen. A többi rendszerben a Szarvangászana és a Sirsászana is pár másodpercig tart. Ha az ászanákat némi pszicho-mentális hatásért is végezzük, nem várhatod el, hogy ez a hatás 1-2 vagy akár 10 másodperc alatt bekövetkezzen.
Rendszerünk időzítés aspektusának egyfajta áramlást kell létrehoznia, ami sajátos abban a bizonyos ászanában. Ez nagyon fontos a tudat fejlődéséhez vagy az elme állapotának megváltoztatásához.
Az időzítés nem a stopper óra szerint értendő, hány percig, hányszor tízpercig vagy hányszor fél óráig. Nem szabad, hogy a stopper óránk rabszolgájává váljunk. Aztán azon tűnődsz, mi az időzítés?! Ez az ászanában eltöltött metabolikus idő. Az időzítés az az időtartam, amiben a pózt metabolikusan végzed, a sejt szintjén az összes belső interakcióval. Ha például a székes Viparita Dandászanában vagy az órád szerint fél órán keresztül, nem jelenti azt, hogy fél órán keresztül végezted. Lehet, hogy még öt vagy tíz percig sem voltál benne hatékonyan. Lehet, hogy az elmédben leépülés történt vagy dezintegráció fizikai vagy fiziológiai hatástalansággal. A metabolizmus és nem az óra méri az időt. Ezért kiabál a tanárod minden pillanatban a tudatosságodért, a figyelmedért, hogy alaposan megfigyeld a pozíció technikai tekervényességét.
[sam id=”5″ codes=”true”]
Ez a három aspektus olyannyira integrált, hogy önmagukban egyedül nem működnek. A rendszer negyedik csodája a három aspektus integrációja. Ezért az ászanák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy messzire jussunk az adhyátma ösvényén, csupán azért, mert ez a három aspektus integrált módon működik. Ez Guruji hatalmas „tudományosítása”.
Nem túlzás, ha azt mondom, hogy az ászanák adhyátmikusak. Letesztelheted és megtapasztalhatod ezt a kijelentést, sőt, még vitatkozhatsz is vele pedáns formába öltve és bizonyítva a végkövetkeztetést. Még egy laikus is megértheti, hogy az ászanák igazán adhyátmikus gyakorlások. Még akkor is, ha azt hiszed, hogy nem vagy elég fit ahhoz, hogy megtapasztald az ászanák adhyátmikusságát, mégis meg lehetsz győzve arról, hogy az ászanák adhyátmikusak.
Rendszerünk fénypontja a tekervényesség, a szekvenciálás, az időzítés és legfőképp a három összeolvasztása. Tanítványokként a mi felelősségünk, hogy megértsük a rendszer tudományosítását. Ismernünk kell a gyakorlásunk elméletét. Csak akkor tudjuk átörökíteni. Egyébként mindannyian jelentéktelenek vagyunk, Guruji képesítés nélküli tanítványai, akik képtelenek véghezvinni az üzenetét. Arra is rá kell jönnünk, hogy számtalan dolog előtt még fátyol lebeg, de elegendő ismeretünk van ahhoz, hogy előre haladjunk.