B.K.S. Iyengar válaszol…
Kedves barátom, minden bizonyos és bizonytalan dolog közül egyetlen dolog biztos, a halál. A születés nem biztos, mivel nem lehetünk tudatában a halálnak, mielőtt az megtörténik, mert a saját befejezetlen karmánk adja születésünket és amikor a karma beteljesülése véget ér ebben az életben, akkor történik a halál.
A jógi nem években méri életét, hanem lélegzetben. Minden egyes levegőnek, amit vesz, hosszúnak, kifinomultnak kell lennie olyannyira, hogy az energiát bőségesen el tudja tárolni. Ezért aztán még mindig van esélyünk arra, hogy építsük a sorsunkat a jövőnk számára. Ha jógikus fegyelmet gyakorlunk egész életünkön keresztül, minden bizonnyal meg tudjuk hosszabbítani életünket, mivel az aggodalmak és kétségbeesések nem rozsdásítanak el bennünket.
Az egyén felelős azért, hogy átgondolja, mit tegyen az élet és a halál között azáltal, hogy életének értelmet ad és hogy fenségesen, nemesen és méltóságteljesen hal meg. A jóga ezt teszi.
Ami a betegségeket illeti, vagy mi hívjuk meg őket, vagy sorsunk számlájára írandók. A jó karma jó gyümölcsöt terem, a rossz karma rossz eredményt szül. A betegségek a múlt rossz karmájából is adódhatnak. Ha valaki a betegség ellenére is a jóga sadhana-n (a jóga útján) jár, fenségesen halhat meg.
Emlékszem egy ide kacsolódó történetre a Srimad Bhagavatam 8. skandájából, ami Gajendra-Moksam-ként is ismeretes: az Elefántkirály szabadsága a haláltól. Egyszer Indradyumna király, aszkéta és jóga gyakorló, meditációban ülve nem vett tudomást vendégéről, Agasti bölcsről. A mérges Risi elefánttá átkozta a királyt. Az átok az elefántok királyává változtatta őt. Vad elefántokkal barangolt várva megváltására. Egyszer a csorda belegázolt egy tóba és nagy élvezettel spriccelték egymásra a vizet. A tóban lakó krokodil elkapta az Elefántkirály lábát, erősen szorítva húzta le a mélybe. Kettelyük harca a víz alatt 1000 évig tartott. Végül az Elefántkirálynak eszébe jutott Vishnu Isten, akihez elkezdett imádkozni és meditálni. Ahogy a halál egyre közeledett ,az Elefántkirály felidézte életét. Az emlékek az életében véghezvitt tapas-nak köszönhetően jöttek elő. Megjelent Mahavishnu és megölte a krokodilt. Később az Elefántkirály fenségesen halt meg és eljutott Vaikunthá-ba, Vishnu Isten lakába. Az Elefántkirály Sarupya Mukti-ba jutott, ami egy Istenhez hasonlatos forma.
Ez a történet tanulságot tartogat számunkra. Bár a betegségek és a támadások ránk törhetnek, de ha a jógikus gyakorlásunk megérinti a szívünket, akkor a halál fenségesen érkezik majd, a betegség ellenére.
Azt is érdekes megfigyelnünk, hogy a haláltól való félelem egyfajta vallásos beállítódás és az Én kutatása felé irányít. Ha nem létezne halálfélelem, akkor elmerülnénk és belefeledkeznénk az örömök világába. A haláltól való félelem figyelmeztet bennünket, hogy kövessük feladataink tudományát, ami az egyént a spirituális élet felé vezeti tudván, hogy előbb vagy utóbb meghalunk. Fogadd el a halált, ahogyan élni szeretnél.
Mostanság a gyógyszerek képesek arra, hogy meghosszabbítsák az életet, de a jóga szándéka nem csak az, hogy kitolja az élet határát, hanem hogy a rendelkezésünkre álló életet hasznosítsa és tegye teljessé, boldoggá, kielégítővé és spirituálissá. A halál bizonyos, s mégis ki lehet tolni értékes életet élve. Ne hagyd, hogy a halál gondolata vagy a haláltól való félelem hamarabb öljön meg mint a tényleges halál! A jóga az élet művészetét tanítja éppúgy, mint a halál művészetét.