Ez sokunknak egy nagyon fontos kérdés, mert a gyakorlás testen keresztül történik és ezért kívülről gimnasztikának tűnhet, ebből adódóan sok ember gondolja, hogy a jóga célja a fittség: csinosabbak, erősebbek vagy hajlékonyabbak legyünk. A jóga egyáltalán nem ezekről szól! Az ászana gyakorlás egyértelműen jót tesz a testnek, de ez csak melléktermék és nem cél (lásd a “Cél és melléktermék” című fejezetet B.K.S. Iyengar “A jóga fája” című könyvében).

Amikor gyakorlunk, dolgokat csinálunk, de amit érzünk az sokkal fontosabb annál, amit csinálunk! Azért hajtunk végre akciókat a pózokban, hogy többet érezzünk, mélyebbre hatoljunk és mélyebben felfedezzük magunkat. Ennek a felfedezésnek a tárgya a teljes megtestesülésünk: a testünk, az érzékeink, a lélegzetünk, az elménk, az intellektusunk és önvalónk.

Ez a fajta mélyre hatolás nem érhető el számunkra, amikor nem vagyunk fizikailag aktívak. Sosem fogjuk tudni kivitelezni ezt a felfedezést a kanapén ülve egy esetlen, megereszkedett pózban.

Iyengar ezt írja: “Az ászana két aspektusa, a test erőfeszítése és az elme mélyre hatolása közül az utóbbi a fontosabb. Az elme mélyre hatolása a célunk”. Nem szabad elvesznünk az egyszerű cselekvésben, hanem fókuszálnunk kell az akcióinkra, az érzékeléseinkre és a test-elme-légzés hármas ezekre az akciókra adott reakcióira.

Mi az az akció?

Iyengar definiálja nekünk: “Az akció intelligens mozdulat. A világ tele van mozdulatokkal. Amire a világnak szüksége van, az több tudatos mozdulat, több akció.”

Valójában egy ászanában nagyon sok akció van, de nagyon kevés mozgás. Ám az ászana gyakorlás nem csak akciók összessége, hanem egy nagyon speciális aktivitás ami segít nekünk felfedezni a belső világunkat, segít megfigyelőbbnek, csendesebbnek, körültekintőbbnek lenni – segít mélyebbre hatolni. Egy jó ászanában egyensúlyban van az akció és a relaxáció (sthirata és sukata, vagy prayatna shitilya).

A Light on Life második fejezetében Iyengar megvilágítja az ászana gyakorlás több mély aspektusát is:
“Az aktivitás és passzivitás egyensúlya az aktív agyat szemlélődővé alakítja…”
“Ha az ászanában erőlködsz, a jóga gyakorlásod tisztán fizikai és egyensúlytalansághoz és téves következtetésekhez vezet.”

A gyakorlásunk végső célja, hogy jobban ismerjük magunkat, tudatosabbak, érzékenyebbek legyünk. Ahhoz, hogy jobban éljünk, intelligensebbnek kell lennünk. Intelligencia alatt itt a jól cselekvés, a békés és örömteli élet képességét értem.

Ha a gyakorlásunk közben megfigyeljük a reakcióinkat, a hajlamainkat, a viselkedési mintáinkat (samskara), mélyebben megismerjük önmagunkat és bizalmas kapcsolatba kerülünk magunkkal. Ez vonatkozik a napi aktivitásunkra is, megtanuljuk elemezni és értelmezni az akcióinkat.

Olyan ez, mint a szobrászat, amikor egy kődarabot állandóan formálunk és finomítunk, de itt a szobor, a szobrász és a faragás művelete egy és ugyanaz – mi magunk. Azonkívül, a szobor nem statikus lény, hanem dinamikus, ami folyamatosan változik az idővel, hajlamos elhasználódni, ha nem törődünk vele. Iyengar azt mondja: “Mi történik a késeddel, amit nem használsz? Elrozsdál, igaz? Rendszeres élezéssel örökké élesen tudod tartani.”
Ha nem élezzük a megtestesülésünket rendszeresen és állandóan, a test elveszítheti a rugalmasságát és érzékenységét, az elme pedig tompává, kezdetlegessé és durvává válhat. Állandóan finomítani kell magunkat, hogy finommá, ragyogóvá és élessé váljunk.

Ez az, ami miatt minden nap vissza kell térnünk a matracra és eltökélten folytatni ezt a belső kalandot, mélyebbre hatolni magunkban, átalakítani magunkat.

Végezetül két idézet Gurujitól:

“Elemezned kell és az elemzés segítségével megértésed lesz. Értened kell a rostok, izmok és a bőr üzeneteit miközben benne vagy egy pózban. Nem elég megtapasztalni ma és elemezni holnap. Az elemzés az egyetlen vezető az akcióban.”

“Folyamatosan kell analizálnod az akció közben, nem csak utána.”

Fordította: Lövey Bálint
Az eredeti szöveg